Főtisztelendő Horváth László c. esperes, nyugalmazott türjei plébános életének 81., áldozópapságának 58. évében, 2023. február 21-én, hosszú betegséget követően, szentségekkel megerősítve, a hévízi Szent Lukács Idősek Otthonában visszaadta lelkét Teremtőjének.
Dr. Udvardy György veszprémi érsek 2023. március 2-án, csütörtökön, engesztelő gyászmisét mutatott be a cserszegtomaji Szent Anna templomban.
„Hisszük, hogy elhunyt László paptestvérünk, a színről-színre látásban találkozik azzal az irgalmas Istennel, aki után szolgálatában, életében vágyakozott, akiről prédikált, akinek a szentségeit szolgáltatta.”
A veszprémi főpásztor a gyászmise elején elmondta: „Elhunyt testvérünk kívánsága az volt, hogy az ő temetésekor, a papságról hangozzék el tanítás, és az ő személyes cselekedeteit, érdemeit ne méltassa senki, sokkal inkább figyeljünk a papság szentségének az ajándékára.”
A homíliában elhangzott: „Amikor szeretnénk a papságnak a lényegét megragadni, a papságnak, mint ajándéknak, akkor az életre hívó Istennél látjuk magunkat. Ő az, aki a teremtés kezdetén mindannyiunkat megálmodik, kigondol, a teremtésben különféle képességekkel megajándékoz és egészen sajátos módon hív az ő szolgálatára. Kinek-kinek adva azt az ajándékot, amivel azt kívánja, hogy az ő dicsőségét szolgálja, s az ember javát, üdvösségét is tudja segíteni.”
Továbbá elhangzott: „Az ajándékok közül, messzemenőleg kiemelkedik az Egyházban a papság szentsége, a papi méltóság és a papi küldetés. Nem más ez, mint Jézus Krisztusnak, az engedelmes fiúnak, aki értünk emberré lett, meghalt és feltámadott, aki rámutatott az Atya szeretetére, aki üdvözíteni akar minden embert, és aki megígéri minden ember számára, aki benne hisz, hogy örökké él és nem hal meg soha többé, ennek a Krisztusnak az életének a folytatását jelenti. Vállalva az emberi létet, vállalva az emberi korlátokat, az elesettséget, vállalva az Isteni küldetést, senki-senki nem kérhet, nem érdemelhet ki, nem követelhet, hanem ajándékba kapja. A pap, Krisztus módjára tanít, van jelen, szolgálja a szentségeket, erősít és vígasztal, erősíti a reményt az emberben.”
A veszprémi érsek prédikációja végén így fogalmazott: „Köszönetet mondunk László paptestvérünk életéért, szolgálatáért, kiválasztottságáért, papságáért. Tudjuk, hogy amikor köszönetet mondunk, ezzel együtt könyörögnünk is kell, épp az előbb említett emberi korlátokért, gyengeségekért is, mert mindannyian rászorulunk az üdvözítő Isten irgalmára. Miközben megköszönjük az ő életét, szolgálatát, szenvedését is – hiszen hosszú éveken át hordozta betegségének terhét-, akkor könyörgünk is érte. Jutalmazza meg őt az örök életben a boldogsággal, jutalmazza meg a pásztoroknak a jutalmával, azzal, amit egész életében a szentség erejében hirdetett.”
Az engesztelő gyászmisét követően a templom körüli temetőben örök nyugalomra helyezték Horváth László c.esperes nyugalmazott türjei plébánost.
Elhunyt paptestvérünk Pusztakovácsiban született 1942. augusztus 13-án. Vácott szentelték pappá 1965. június 20-án. Káplán volt Nagykapornakon, Nemesapátiban, Káptalanfán, Nagyatádon, Attalán, a keszthelyi Magyarok Nagyasszonya Plébánián, és az ajkai Jézus Szíve Plébánián. Plébános volt Szalapán 1974-1991-ig, oldallagosan ellátva Óhíd és Mihályfa hívő közösségeit. 1991-2010-ig Türje plébánosaként szolgált, ahonnan oldallagosan ellátta a Kisgörbői Plébániát (1992-2007). Helyettes esperes 1989-2010-ig, c. esperes 2010-től. 2010-ben nyugalomba vonult.
