Dr. Udvardy György érsek atya Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepnapján, június 29-én megáldotta a balatonfüredi Állami Szívkórház 2. emeletén található új kápolnát.
Dr. Fodor János balatonfüredi plébános köszöntőjében röviden ismertette a kápolna megvalósulását, majd köszönetét fejezete ki mindazoknak, akik azon munkálkodtak, hogy újra kápolna létesülhessen az egykori bencés épületben. Bízunk abban, hogy itt hihetetlen dolgok, csodás gyógyulások történnek majd, ha szívünkben hisszük, hogy Jézus az Úr, és megengedjük, hogy rajtunk keresztül Ó munkálkodhasson. – mondta plébános atya.
Prof. Dr. Veres Gábor főigazgató bár jelen nem lehetett, de felolvasott köszöntő gondolataiban visszaemlékezett, hogy amikor Dr. Fodor János atya felkereste az intézményt és felvetette a lehetőséget, hogy egy ökumenikus kápolnát létesítsenek a Szívkórházban, hogy a testi bajok gyógyítása mellett a lelki erősítéssel, a keresztény felekezetek összefogásával még magasabb minőségre emeljék a gyógyító munkát, színvonalát – örömmel fogadták. A Szívkórház 250 éves bencés múltja és az intézet akkori fejlesztése, fejlődése, predesztinálta és megerősítette nagyszerű elődeik példáját.
Soltész Miklós államtitkár úr beszédében kiemelte, hogy ma, amikor a keresztény tanítást minden szinten gyengíteni, feledtetni próbálják, akkor föltehetjük a kérdést, vajon mit adott nekünk a kereszténység? A Katolikus Egyház, a Református és Evangélikus testvérek egyaránt hihetetlen, hogy akár kultúrában, tudományban, az oktatásban, az embereknek az ápolásában, gyógyításban, ispotályos területen mi mindent adtak az elmúlt 2000 évben ennek a világnak. Hogy miért van szükség kápolnára? Mert tudjuk, hogy kell az emberi tudás, kell a gyógyítás és kell a hit is. Tapasztaljuk, látjuk, hogy a tudomány, a gyógyítás egy határt amikor elér – és eléri a saját határát –, vannak csodák, vannak gyógyulások. -mondta az államtitkár.
Dr. Udvardy György érsek atya elmondta, a kápolna kifejezi a köszönetet és a hálát a gyógyítás szolgálatáért, ugyanakkor kifejezi az emberi létnek a törékenységét is. Rászorulunk az emberi tudás mellett az Isten irgalmára, rászorulunk a gyógyulásra. Azért imádkozom, hogy ez a kápolna legyen otthona, erőforrása betegnek, rokonnak, orvosnak, ápolónak, hogy innen merítsünk, merítsenek erőt, hiszen nem más, ami itt történik ezen intézmény falain belül, mint a betegségeinket hordozó és a betegségeinket gyógyító Krisztusnak, Krisztus életének a tovább folytatása. Érsek atya megköszönte államtitkár úrnak a kormány támogatását, melyet az egyházmegye saját forrással kiegészítve jött létre a kápolna.
Szemerei János evangélikus püspök úr imádsága előtt elmondta, hogy a kápolna a kórház területén egy találkozási hely. Legyen találkozási hely az élő Istennel, az emberré lett és feltámadott Úrral, Jézus Krisztussal, hogy a Lélek, a Szentlélek erősítsen bennünket.
Steinbach József református püspök imájában kérte Urunkat, hogy áldja meg a gyógyítókat életmentő szolgálatukban. Áldja meg a hívőket reménységben, és mindazokat, akik megpihennek ebben a kápolnában.
Az esemény záró eseménye a kápolna megáldása volt, melyben közös imádsággal, kérésekkel, s az evangélium szavaival erősítettük meg az áldás erejét mind a jelen lévő, mind a majdan a kápolnába betérők életére, melynek záró fohászával így ért véget az ünnep:
„Emberi gyengeségünk egyedüli támasza, mutasd meg segítő hatalmadat rajtunk és beteg testvéreinken, hogy irgalmad erejéből megerősödhessünk hitünkben, és egészségben örvendhessünk Egyházadban.”