„Az irgalmas Isten nagy ajándékaként ismét beléptünk a nagyböjt idejébe. Nagyböjt a bűnbánattartásnak az ideje, ami egyszerre jelent fölismerést, szembesülést, megbánást, kiengesztelődést, életünk megújítását, ebben a megújított életben való kitartást.
Napról napra átéljük életünk terheit. Kapcsolatainkban, terheinkben, vágyainkban, jövőnk és múltunk közötti feszültségben. Pontosan tudjuk, hogy szükséges szembesülni azzal, akik vagyunk, amivé lettünk, akikké formálódtunk, és leginkább szükséges szembesülni azzal, aki szeret bennünket, az Istennel. Bármennyire is szeretnénk életünkön javítani, szeretnénk egy-egy tulajdonságunkon módosítani, nem sikerül. Isten ajándéka az, hogyha az életünk megújul.
Szeretnénk értelmünkkel, érzelmeinkkel, akaratunkkal, vágyainkkal, mindennel az Istenre irányulni, mert Ő az élet Istene. Az életünk az Eucharisztiából indul. Krisztusba lettünk beavatva. Az életünk a megtörettetésben, a szenvedésben, a küzdelemben, az újjáteremtésben Eucharisztikus élet. Életünk az Eucharisztiára irányul. Azt lehetne mondani, a megtérésemnek a jele az, ha őszintén, bátran és örömmel vehetem magamhoz az Eucharisztiát. Minden egyes alkalommal, amikor ebben kétség, bizonytalanság van, akkor az életem nem eucharisztikus, nem krisztusi, nem Krisztusnak megfelelő, ezért nem is tudom magamhoz venni.
Kívánom a kedves testvéreknek, hogy a nagyböjti idő, ami a húsvéti szentségek felvételére készít fel, és ami megerősíti bennünk keresztényi elköteleződésünket segítsen abban, hogy napról-napra méltók lehessünk az Eucharisztia vételére. Így az életünk isteni élet lesz.”