
Márkó
Tóth AndrásPadányi Bíró Márton tér 1.
Alapítva: 1754
Titulus: Szent Márk evangélista
Szentmise: Péntek 17:00; Vasárnap 11:15
Szentségimádási nap: január 23
Szentóra: július 21.
Búcsú: április 25.
Templom története: Nemes Dénes „A Márkói Plébánia Története” című munkájából tudhatjuk meg, hogy a plébánia
területéhez tartozó vidéken a mohácsi vészig több templom állt (Mesteri, Bánd (nem a mostani
falu helyén), Bere, Menyeke). A templomok létét alátámasztó források „fényes bizonyítékai a
virágzó hitéletnek és a vidék történeti múltjának”. A mohácsi vész után 1552-től Veszprém
török végvár, Győr pedig a királyi hadak végvára, így – írja, Nemes Dénes – a köztük lévő
települések „szabad rablás, dúlás és portyázás területei”. A hajdani virágzó falvak teljesen
elnéptelenedtek.
A törökdúlás után a természet visszafoglalja a területet, Padányi Bíró Márton 1741-ben indítja
meg a betelepítést. A telepesek a falut a kezdetektől Márkónak hívják, a káptalan a Mesteri
nevet használja, még 1909-ben is találhatók rá utalások.
agrár- és
élelmiszergazdaság
ipari és műszaki
megoldások
természeti környezet
egészség és életmód
kulturális örökség
turizmus és vendéglátás
A templom építését 1747-ben kezdték meg, 1753-54-re el is készült – áll Bakonyi János: Márkó
telepítése és nyelvjárása című művében. A templom a barokk korszak végén épül, késő barokk
stílusban. „A templombelső megoldásánál, az alaprajznál a XVIII. sz. második felében
leginkább a Dél-Németországban kialakult barokk egyházi építészeti jellemzőket vették át. Az
alaprajz megnyúlt, a belső tér egységesebb lett, a templombelső minden része egybefogott, jól
áttekinthető. Ez a térkialakítás a hívek összefogását célozta. A templombelső egységét
hangsúlyozza a boltozat kialakítása is: a főhajót összefüggő, kosárívekkel vagy köríves
hevederekkel csak enyhén tagolt lapos süvegboltozat, ún. csehsüveg borítja – írja Laknerné
Léber Katalin. A templom 1753-54-ben készült el. A tornyot később 1782-ben építették hozzá.
Dubniczay István éneklőkanonok a templomot Szent Márkról nevezte el.
1859-ben elkülönítik a veszprémi káptalan és a jobbágyok földjeit egymástól. Ezután
Haberreiter Márton plébános, később a veszprémi kerület esperese, gazdasági épületeket emelt
a plébánia köré. Az építőanyagul használt köveket, erejét meghazudtolva fejtette ki a plébánia
földjéből. Az ő idejében újították fel a főoltár aranyozását.
Nemes Dénes 1886 – 1914. között vezette a plébániát. Azon kívül, hogy a márkói plébánia
történetét lejegyezte, kőkerítéssel vette körül a templomot, körbeültette a ma is árnyat adó
hársfákkal. A tetejét palatetővel, a tornyát rézzel fedték. 1905-ben a munkálatok végén ifj.
Bognár János ácsmester lezuhant és belehalt sérüléseibe. A plébánia épületet átalakíttatta, a
Szűz Mária és a Szent Vendel oltár felállítása is az ő nevéhez köthető.
Dr. Weisz György 1969 – 1984 között volt Márkón plébános. 1973-74-ben restaurálták a súlyos
háborús károkat szenvedett templomot, a repedezett falakat és a kupolákat betonkoszorúval
fogták össze. A padlástérben pedig 2 vasszerkezetű gerendával, melyet a helybeli
Termelőszövetkezet műhelyében készítettek el 1973 novemberében. A terveket Dragovitd
Tamás VATTI /Vörösépítési Tudományos Tervező Intézet/főmérnöke készítette a
kivételezési/építési/munkákat a hárskúti építőipari és márkói hívek, mint segédmunkások
végezték el.
1975-ben restauráltatta a főoltárt az OMF/Országos Műemléki Felügyelőség/ saját költségén
(1.5 millió forintba került). Ugyanakkor grátisz restaurálták a keresztelő kutat és a papi
Stallumot is.
1981-ben készült a szembe oltár. 1983-ban bontották el a templomkert északi kőkerítését és
cserélték ki a mostani betonkerítésre.