A katolikus egyház január 6-án ünnepli vízkeresztet, Jézus Krisztus megjelenésének ünnepét, ez a karácsonyi ünnepkör záró- és a farsang kezdőnapja. Ez az egyik legősibb keresztény ünnep, mely arra emlékeztet minket, hogy Jézus Krisztusban Isten megjelent közöttünk és elhozta nekünk az üdvösséget. Ezen az ünnepen Dr. Udvardy György érsek mutatott be szentmisését Dr. Takáts István érseki általános helynök, plébánossal a Szent Mihály Főszékesegyházban.
A szentmise elején érsek atya elmondta, hogy elérkezett az uralkodó, aki uralkodik minden nép fölött, kinyilvánul Isten hatalmas dicsősége. Ezt ünnepeljük a gyermekben, ezt ünnepeljük akkor, amikor a kereszten függ és azt, amikor az üres sír valóságával találkozunk. Uralkodik fölöttünk, és ezt az uralmat megosztja övéivel. Megosztja velünk, amikor megkeresztelkedtünk. Ennek emlékezetére a vízszentelés szertartásával kezdődött a liturgia. A megszentelt vízzel a főpásztor meghintette a jelenlévőket, emlékeztetve mindenkit keresztségükre és a hozzánk érkező gyermek Jézusnak, Jézus Krisztusnak az uralmára.
Udvardy György érsek prédikációjában hangsúlyozta, hogy Isten keresi az embert, közel jön hozzá, és meg akarja szabadítani a bűnétől. A keresztség a jel, hogy Isten gyermekei vagyunk, és az üres sír azt jelképezi, hogy Krisztus föltámadott, így a küzdelmeink és szenvedéseink értelmet nyernek. A főpásztor kiemelte, a mai evangélium is arra ösztönöz minket, hogy kövessük Jézus példáját, legyünk a béke akarói és fejezzük ki jóakaratunkat egymás felé. A víz megszentelése és az otthoni áldás kérésének hagyománya is a jóakarat kifejezésére szolgál. A homíliát teljes terjedelmében cikkünk végén találja.
Érsek atya prédikációja után Dr. Kulcsár Dávid káplán atya kihirdette egyházunk főbb ünnepeit:
– Tudjátok meg szeretett testvérek, hogy miként az Úr Krisztus születésének örvendeztünk karácsony ünnepén, úgy Isten irgalmából már most meghirdetjük nektek a Megváltó feltámadásának ünnepét. Hamvazószerda és a negyven napi szent böjt kezdete február hó 14. napján lesz ebben az évben. A mi Urunk, Jézus Krisztus föltámadását szent örömben március 31-én ünnepeljük, az Ő dicsőséges mennybemenetelét május hó 12. napján. Pünkösdnek ünnepét május hó 19. napján, a legméltóságosabb Oltáriszentség ünnepét pedig június hó 2. napján. Idén december első napján lesz adventnek, a mi Urunk, Jézus Krisztus eljövetelének első vasárnapja, Őneki legyen tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké, ámen.
– Találkoztunk a nagy misztériummal, mert megkereszteltek bennünket Krisztus fényével, így most az a küldetésünk, hogy mindennapi szolgálatunk által jóakaratú emberekké váljunk, és hozzunk áldást embertársainknak, hiszen minden ember szívében ott van a vágy az igaz Isten megismerésére. Áldott szolgálatot kívánok minden testvérnek, örömmel szolgálva ezt a nagy titkot, ami ma föltárult előttünk. – mondta az érsek a szentmise záró áldása előtt.
Dr. Udvardy György homíliáját teljes terjedelmében itt olvashatják:
Kedves testvérek!
A napkeleti bölcsek története, amit az imént hallottunk, kinyilvánítja minden nép számára Jézus Krisztus az Úr, Jézus Krisztus a Messiás. Ezt az ünnepet vízkereszt ünnepének is nevezzük. Görög elnevezése epifánia, ami föltárulkozást, fölismerést, kinyilvánulást, kinyilatkoztatást jelent. Erővel, végérvényesen, visszavonhatatlanul. Kinyilvánul a napkeleti bölcsek történetében és a másik két történetben, ami még ehhez az ünnephez kapcsolódik, a kánai csodához, Jézus Krisztusnak a megkeresztelkedéséhez. Kinyilvánul, hogy a gyermekben Isten megígért küldöttje érkezett hozzánk. Kinyilvánul, hogy a gyermek Isten Fia a megváltó. Egyértelművé válik minden nép számára, Jézus Krisztus, az Istenszeretet Fia. Kinyilvánul, egyértelművé válik, Isten keresi az embert, Isten közel jön az emberhez, közel jön az ember gyengeségéhez is. Megmenti a bűnétől. Kinyilvánul, megismerjük, fölismerjük és ezért örülünk, hogy Isten szól az emberhez, hogy értsük az Ő szavát, az Ő szándékát. A mai ünnep kinyilvánítja azt, hogy az Isten ünnepet akar készíteni az emberben az ember számára.
Ez történik, amikor nézzük a napkeleti bölcsek történetét, kinyilvánul a világ számára Jézus Krisztus az üdvözítő. Ez történik, amikor Jézus belép a Jordánba, megkeresztelkedik, megmenti bűnétől az embert, megváltja és ez történik akkor, amikor a kánai menyegzőn Isten országának a jeleként csodát tesz az ember örömére Jézus Krisztus. Ez történik bennünk is, és ez történik velünk. Keressük az Istent és kinyilvánul számunkra oly sokszor egyértelműen és mégis tovább hisszük, hogy mi keressük az Istent, de valójában Ő keres bennünket.
Számtalan jelét adja az Isten annak, hogy kedve telik bennünk és ezt a kedvességet a keresztségünkben nyerjük el. Isten gyermekei vagyunk, Isten gyermekeiként élünk. Találkozunk a bűneinkkel, találkozunk gyengeségeinkkel és kinyilvánul ebben az ünnepben, hogy Isten megvált bennünket. Nem jó, ha a bűn, a halálba vezet. Nem is tudjuk önmagunkat megmenteni. De Isten segítségünkre jön. Találkozik gyengeségeinkkel, ismeri, megment bűneinktől, megvált bennünket.
Számtalanszor fölfedezzük napjainkban, hogy az Isten szól hozzánk a tanításban. Abban a tanításban, ami az egyház tanítása, abban, amit a Szentlélek föltár nekünk, és ez a tanítás igaz. Nem megkérdőjelezhető, nem véleményezhető. Miért? Mert Isten szólt végérvényesen, visszavonhatatlanul, és mindent elmondott, amit nekünk ismerni tudni kell róla, a világról, önmagunkról és üdvösségünkről. Biztos út, biztos ösvény az Isten felé. És számtalanszor tapasztaljuk mi magunk is, hogy az Isten az, aki ünnepet készít szívünkben és számunkra. Amikor örömmel ajándékoz meg, amikor a kereszthordozásban nem veszítjük el reménységünket, amikor bízunk a kapcsolatainkban, bízunk a békében, amikor ott van bennünk az erős bizalom, hogy a jó legyőzi a rosszat, és ez bennünk is és általunk is történik.
Kinyilvánítja ez a mai ünnep, üdvözíteni akar minden embert. Ez a mi örömünk. Ez a mi ünnepünk. Üdvözíteni akar minden embert. Azokat is, akik ismerik Krisztust és azokat is, akik nem hallottak róla, nem ismerik, vagy nem ismerik fel a világ üdvözítőjeként, és azokat is, akik talán ellene szegülnek. Jézus Krisztus a világ ura, ennek a kinyilvánulását ünnepeljük a mai napon. Aki megszületett a jászolban, az megy majd a keresztre, az kerül majd a sírba és harmadnapra föltámad, hogy mi is föltámadjunk. Ezért a jászol Jézus Krisztus nélkül ijesztő. Vagy éppen egy kedves hangulat, egy emberi erőfeszítés.
Az üres jászol vagy a megtört Krisztus a jászolban, ugyanaz a Krisztus, aki fönn van a kereszten, aki alászáll a holtak országába, és akit az Atya föltámasztja.
Az üres sír ad értelmet annak a küzdelemnek, szenvedésnek, amit a jóért teszünk. Az üres jászol az ember gyengeségét, kishitűségét mutatja. Az üres jászol szimbolizálja a Jézus nélküli ember világát. Ijesztő. De mi az üres sír oldaláról nézzük ezt. A feltámadás oldaláról. A sír üres. Ez is a mai napnak az üzenete. Ezért akarunk békességteremtők lenni, mert Krisztus követők vagyunk, mert keresztények vagyunk. Ezért vagyunk a béke akarói, mert a jászolban a valóságot ismerjük fel. Isten így szereti az embert. S azért vagyunk a béke akarói, mert a sír üres, mert Krisztus föltámadott.
Ez az ünnep arra is ösztökél bennünket, hogy a jóakaratunkat fejezzük ki egymás felé, mindenki felé. Ennek a jóakaratnak a kifejezését szolgálja a víz megszentelése, amikor keresztségünkre emlékezünk. De ennek a jóakaratnak a kifejezését szolgálja az a hagyományos szokás, hogy vízkeresztet követően elhívjuk az egyház papjait otthonunkba, kérjük az Úr áldását, szentelje meg a mi lakásunkat, kérje az Úr áldását. Ez a régi szokás, miszerint otthon is őrizhetjük a szenteltvizet és mi magunk is kérhetünk áldást önmagunkra, egymásra, házastársra, útra induló gyermekünkre, megérkezőkre, betegségben szenvedőkre, idősre, mert Isten jóakaratát fejezik ki. Ebbe a jóakaratba mi is bele akarunk simulni akkor, amikor Jézus misztériumait követve akarunk ünnepelni az év során. Az egyházunkban, az egyházunk tanítása szerint, egyházi közösségben. Ezért egy gyönyörű pillanat ez a mostani, amikor az egyház meghirdeti ennek az esztendőnek a fő ünnepeit. Ez számunkra meghívást a tanítást, elirányítási pontot is jelent, mert az Isten ünnepet akar készíteni számunkra.