Udvardy György érsek mutatott be éjféli szentmisét Veszprémben.
A hagyományos éjféli szentmisén a Szent Mihály-bazilikában a főpásztorral együtt koncelebrált Takáts István érseki helynök, Varga István bírósági helynök, az Érseki Hittudományi Főiskola és a Boldog Gizella Szeminárium rektora és Nagy Károly apát, kanonok, a Szent Mihály Bazilika plébánosa. Karácsony vigíliáján a bazilikát zsúfolásig megtöltötték a hívek, a Duna Televízió élő közvetítése révén pedig világszerte követhették a liturgiát.
Az ünnepi hangulathoz a Szent Mihály-bazilika kórusa járult hozzá, vezényelt Zsilinszky Cecília. Orgonán közreműködött Major László papnövendék.
Az angyalok éneke hívott egybe bennünket is. Nagy örömmel jöttünk, mert szívünk vágya hajt bennünket. Jöttünk, mert ez az ének, ez a hang megfelel a lelkünknek, erre vágytunk. Halljuk a békesség énekét, hányszor vágyakoztunk, hiányoltuk, küzdöttünk érte –kezdte homíliáját Udvardy György érsek. Halljuk a dicsőség énekét és felfedezzük benne életünk méltóságát. Fölfedezzük az Isten jóakaratát. Jót akar adni az embernek, szereti az övéit. Szereti az Isten az embert. Fiát adta értünk, fiát adta nekünk, hogy életünk legyen és bőségben legyen. Sokszor érezhetjük úgy, az Isten távol van. Most azt éljük meg, hogy Isten egészen közel jött, közelebb már nem jöhet – állapította meg a főpásztor. Most azt látjuk,megtestesül, közel jön hozzánk az Isten. Ha valakit szeretek, akkor egy akarok lenni vele, vele akarok időt tölteni, azt akarom, hogy értse, ki vagyok és érteni akarom őt. Ezért a szeretet valamiféleképpen egységet teremt. Hányszor érezhetjük úgy, az Isten nem ismeri a sorsunkat, nem ismeri a múltamat, nem ismeri a terheimet. Most azt látjuk, mindannyiunk terhét magára vette a piciny, kiszolgáltatott gyermek, aki mások segítségére gondoskodására szorul – emlékeztetett Udvardy György. Betegségeinket ő hordozta, keresztjeinket ő vette magára. Hányszor érezzük úgy, szeretnénk jól szeretni. De nem tudunk vagy csak ideig, óráig. Most a gyermekben azt látjuk, hogy Isten tanít meg bennünket szeretni. Tanít bennünket szeretni úgy, hogy eggyé lesz közöttünk. De tanít bennünket szeretni úgy is, hogy megmutatja a szeretet mértékét: ami a minden – hangsúlyozta az érsek. Majd megállapította: mindent odaad azokért, akiket szeret. Szeretetből lesz emberré és bemutatja nekünk az Istent, Atyaként mutatja be. Bevon bennünket abba a kapcsolatba, ami a Fiú és az Atya között van. Odaajándékozza nekünk ezt a kapcsolatot, ezért szólíthatjuk mi is Istent Atyának és ezért tekinthetünk mi is úgy egymásra, mint testvérekre. Megajándékoz bennünket a gyermeki kapcsolattal.
Miért ajándék számunkra az, hogy Jézus Krisztus az Isten fia emberré lett?- tette fel a kérdést György érsek. Az Istennek fontos az ember, fontos az ő teremtménye, fontos akit szeret, fontos akit létbe szólított, fontos, akit megalkotott, akiről álmodott. A fiában ezt végérvényesen ajándékba adja nekünk. Isten menteni akarja az embert a bűntől. Menteni akarja, attól a korláttól, attól az egyértelműen mérgezett állapottól, amit a bűn jelent -emlékeztetett. Örülünk Jézus Krisztus megtestesülésének, mert benne felfedezzük, hogy Isten méltósággal ajándékozott meg bennünket. Örülünk karácsony ünnepének Jézus Krisztus megtestesülésének, mert közösséget teremt Isten és ember között és közösséget teremt ember és ember között, mert boldog életre hív bennünket az Isten. De bármennyire is ünneplünk, ott van a kérdés: mit kezdjünk ezzel az ajándékkal? Örüljünk önfeledten, mint ahogyan a gyermek örül a kapott ajándéknak – mondta az érsek. Ezen az éjszakán távol kell űzni magunktól minden kritikát, minden elégedetlenséget, minden kicsinyességet. Ugyanakkor becsüljük meg ezt az ajándékot és becsüljük meg ezt a kapcsolatot. Figyelmeztetett: soha-soha nem lemondva arról,hogy Isten gyermekei vagyunk és természetesen kell tennünk a jót másokkal és a közösséggel. Ha bennünket valaki ennyire szeret, hogy odaadja érettünk a fiát, szeretni tanít bennünket, lehet-e e más válaszunk, mint hogy akarunk mindent odaadni, akarunk jól és helyesen szeretni, lemondani önzésünkről, lemondani saját elgondolásunkról, de ragaszkodni a Krisztusban felismert életúthoz.
Tegyük a jót, és közben vállaljuk a felelősséget önmagunkért, az emberségünkért, közösségeinkért. Ha valakivel sorsközössége vállalok, olyan akarok lenni, mint ő, osztozom örömében fájdalmában, ez azt is jelenti, hogy felelős vagyok érte, akit szeretek, akit rám bíztak.
Mi a felelősségünk és mi az amit tennünk kell? Mit kezdünk az ajándékkal? Küzdeni kell az emberért, önmagunkért.Amikor a gyermekre tekintünk és örülünk a létünknek, megváltottságunknak, együvé tartozásunknak, akkor készek akarunk lenni erre a küzdelemre is az ember méltóságáért. Azáltal, hogy Krisztus emberként lép be a világba mélységesen és végérvényesen üzen az emberről, az Isten ilyenek akarja az embert. Ehhez nekünk ragaszkodnunk kell, a Krisztusban megismert emberképhez, a Krisztusban megismert méltósághoz. Legyünk boldogok, legyünk hálásak és legyünk készek arra a küzdelemre, ami a Krisztushoz való hasonulásunkhoz szükséges – hívta fel a figyelmet végül az éjféli szentmisén mondott homíliájában Udvardy György érsek.
Az éjféli szentmise után a főpásztor pezsgős koccintásra invitálta Márfi Gyula nyugalmazott érseket, a szentmisén szolgálatot ellátó atyákat és a papnövendékeket. Ezután az érseki palota erkélyén közös ima után Udvardy György érsek megáldotta a várost és annak minden lakóját.
