Idén is városi keresztútra várta a híveket, iskolai és civil közösségeket Keszthely két plébániája.
Az imádságos menetet a Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomtól a Kis Szent Teréz Bazilikáig dr. Udvardy György veszprémi érsek vezette, s ő volt a főcelebránsa az esti szentmisének is.
A Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom előtt Dr. Udvardy György veszprémi érsek köszöntötte az egybegyűlteket. A keresztút közös imával vette kezdetét. A papság és a hívek énekszóval vonultak az első állomáshoz, a Szentháromság szoborhoz. A keszthelyi keresztúthoz számos zalai település hívő közössége s akárcsak tavaly, Zichy Emőke, a város református lelkipásztora is csatlakozott, a stációknál pedig más-más csoport és intézmény képviselői olvasták fel az elmélkedéseket. Az eseményen a Ranolder és a Premontrei iskola diákjai, a Karitász és a KÉSZ Keszthelyi Csoportja is részt vett.
„Nagyböjti időszak arra szólít fel mindannyiunkat, hogy legyünk egymás iránt szolidárisak. Mi, a két testvér plébánia, a Fő téri és a Kármel – ezt már korábban elkezdték az elődeim – és tavaly kibővítve, idén még inkább, ez egy figyelemfelkeltés is, hogy Jézus minket a kereszten váltott meg. A keresztben van az üdvösségünk és erőforrásunk.” – emelte ki Mezei András, a Kis Szent Teréz Plébánia plébánosa.
„Az is nagyon beszédes, hogy azokon a tereken, utcákon járjuk a keresztutat, ahol a mindennapi tevékenységünket végezzük: munkába járás, iskolába járás, orvoshoz vagy éppen a pihenésnek a szórakozásnak a tereiben veszünk részt. Itt jelenik meg Jézus Krisztusnak a keresztútja. Az azt is jelenti, hogy meg akarja szentelni az életünket, és ez nagyon nagy ajándék.” – tájékoztatott Dr. Udvardy György veszprémi érsek.
Dr. Udvardy György a szentmise elején emlékeztetett: a résztvevőket Krisztus keresztje gyűjtötte egybe, „amit nem szégyellünk, sőt, tudjuk, meghatározza azt, kik vagyunk, mert abból a keresztből élet fakad”. Jézus ezt kínálja fel nekünk: az örök, soha el nem múló létezést, tette hozzá, felajánlva ezt az alkalmat a szívekben megfogalmazódó szándékokért, a küzdelmekért, keresztekért, beteg hozzátartozókért s szenvedőkért.
A veszprémi érsek szentbeszédében felidézte, az ószövetségi olvasmányban s az evangéliumban is hallhatták a hívek: az ember vitatkozik Istennel, azzal, aki „megteremti, utat mutat neki, élettel ajándékozza meg és szeretni tanítja”. Mert nem hisz benne s neki; ami a ma élőkkel is előfordul, mert nem azt teszik, amit ő tanít, kér, s amire azt mondja: ez a szeretet, amely az örök életre vezet – írta le a jelenséget dr. Udvardy György.
– Jézus keresztje feltárja előttünk, mit jelent jól szeretni. Láthatjuk, Isten atyaként törődik velünk, irgalmas felénk, s ez a mi bizalmunk, szeretetünk alapja, Krisztus pedig tanításával, keresztjével, halálával és feltámadásával egyértelművé teszi ezt. Megmutatja számunkra: Isten úgy szeret minket, hogy egyszülött fiát adja oda értünk – tanított a főpásztor, hozzátéve, ez a kereszt arra is tanít, hogy a szeretet teljes odaadást kíván, mert „szeretni nem lehet kicsit, időlegesen, valamennyire, valamiért, érdekből; szeretni csak teljes lényemből tudok, hasonlatosan ahhoz, ahogyan Jézus feláldozta az életét”.
Dr. Udvardy György azt mondta, Krisztus mindent odaadott, mert bízott az Atyában: nincs semmi, amire ne tanított volna meg, amit visszatartott magának vagy eltitkolt volna.
– Meg kellene tanulnunk, hogy a szeretet nem méricskél, csak nagylelkű, túlzó tud lenni, és képes lelkesedni, küzdeni. Krisztus keresztje az életünket jelenti, és arra tanít, a szeretet nem visszavonható, hanem teljes és örök. S mi is vágyunk erre – fogalmazott a főpásztor, aki arról is beszélt, a keresztúttal azt is kifejezték: minden ember csak Krisztustól tud tanulni, s általa megerősödve képes járni élete útját.
A Keszthelyi Televízió tudósítása az eseményről: https://www.youtube.com/watch?v=etNnkWqGAvM