Krisztust Pilátus előtt látjuk a mai szakaszban. A helytartó Jézus királyságának értelméről érdeklődik. Jézus nem utasítja vissza a királyi címet, ám egyértelmű igenlő választ sem ad. Sokkal inkább arra szeretné a római helytartót ráébreszteni, hogy az ő királysága nem az, mint amit Pilátus elképzel a királyság szó hallatán. Néhány verssel később pedig, miután a katonák kigúnyolják és a nép elé vezetik szemmel láthatóan is egyértelművé teszi ezt.
Mondhatjuk, hogy a földi királyság tökéletes karikatúráját adja azzal, hogy dúsan hímzett, vastag brokátpalást helyett egy egyszerű bíborszínű köntöst, drágakövekkel ékesített arany korona helyett töviskoszorút visel, jobb kezébe pedig az erőt és hatalmat megjelenítő jogar helyett nádszálat adnak. Koronázási ékszerekre hasonlító, ám semmit nem érő dolgokat visel jelezvén: számos e világi javunk, melyeket értékesnek tekintünk, amikre rengetegen vágynak, amikért sokan az életüket, egészségüket is olykor kockára teszik az Ő szemében és az Ő országában értéktelenek. Hiszen az Ő országa nem ebből a világból való. Nem a hatalomról, nem a vagyonról, nem az erőről, nem a nagyságról, nem a csillogásról, nem a törtetésről, nem az élvezetekről szól. Az Ő országa igazság, élet, kegyelem, szentség, igazságosság, szeretet és béke.
