Illés Pál Attila történész előadása a Múzeumok Éjszakáján
A lengyel egyház már a 20. század első felében, II. János Pál pápa előtt szembekerült a kommunista diktatúrával – mutatott rá Illés Pál Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem történésze, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény Múzeumok Éjszakája programsorozatának keretében rendezett II. János Pál pápa, Stefan Wyszyński bíboros és a kelet-európai rendszerváltás című előadáson.
A Múzeumok Éjszakája veszprémi rendezvénysorozatába kapcsolódva a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény is érdekes programokkal várta a látogatókat, hallgatókat június 21-én este. Az intézmény rendezésében tavasszal a veszprémi Piarista és Helyőrségi templomban megnyílt Szent II. János Pál és XXIII. János pápáról szóló kiállításhoz kapcsolódóan II. János Pál–A fehérruhás vándor című nagysikerű lengyel dokumentumfilmet, Jaroslaw Szmidt rendezésében láthatták az érdeklődők, amely rendkívül sokszínűen és sokoldalúan mutatja be a szent egyházfő életútjának legjelesebb állomásait és azt a lelkesítő erőt, elismerő ámulatot és megbecsülést, amelyet a főpásztor zarándokútjain, találkozásai során a fogadására egybegyűltekben és az őt hallgatni vágyó milliók sokaságában kiváltott.
Illés Pál Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Közép-Európa Intézetének vezetője, a Külügyminisztérium munkatársa az Érseki Palotában felidézte XI. Pius pápa Divini redemptoris kezdetű enciklikájának célkitűzését, amely elítélte a kommunizmus totalitárius rendszerét. XI. Pius utóda, XII. Pius szintén több művében elítélte a diktatúrát, s azokat, akik a kommunista rendszerekkel együttműködtek, kiközösítéssel sújtotta. XXIII. János rövid négy éves pápaságával új korszak kezdődött a Vatikánban, az Ostpolitik (a Vatikán keleti politikájának) időszaka, amelynek megítélése ugyan máig felemás a történészek körében is, de programja szerint az egyházak megmentésére irányult. XXIII. János pápasága alatt kezdődött a II. Vatikáni Zsinat, amely az egyház és a világ kapcsolatrendszerét is áthangszerelte. VI. Pál pápa idején e folyamat folytatódott, ez volt a párbeszéd időszaka. A Vatikán Agostino Casaroli szentszéki államtitkár vezetésével az Ostpolitik jegyében sorra felvette a kapcsolatot a keleti blokk államaival, kormányaival, s Magyarországon egyezményt is aláírtak 1964-ben a két fél együttműködéséről. A vatikáni Ostpolitikot Mindszenty sorsán keresztül is tanulmányozhatjuk – emlékeztetett Illés Pál Attila.
Kétségtelen, hogy az igazi áttörést a közép-európai rendszerváltozás előkészítésében lelki-szellemi szinten Karol Wojtyła bíboros 1978-as pápává választása jelentette. A kezdeti időszakban úgy nézett ki, hogy nagyobb változások nem lesznek, mivel az új pápa meghagyta, megerősítette tisztségében Casaroli bíborost, a Vatikán diplomatáját, s ezzel elaltatta a kommunista államok félelmeit, akiknek vezetői tartottak az új egyházfő színrelépésétől, aki egy kommunista államból érkezett, s tökéletesen ismerte annak működési mechanizmusát. II. János Pál azonban már szolgálata első éveiben felvette a kapcsolatot a keleti blokk államainak egyházfőivel, s üzenetei hatására azon bíborosok, akik korábban együttműködtek a kommunista rendszerrel, – egyházuk érdekeit védelmezve – egyre határozottabban szembefordultak a fennálló hatalommal. A pápa megnyilatkozásainak, kapcsolatápoló, üzenetközvetítő zarándokútjainak hosszú sorából az előadó kiemelte az egyházfő beiktatási szentmiséjét 1978 októberében, melynek homíliájában elhangzott a pápa emlékezetes üzenete, amellyel megszólította a diktatórikus államok hívő közösségét is, reményt adva számukra: „Non abbiate paura! – Ne féljetek!” Ne féljetek szíveteket kinyitni Krisztus előtt, hiteteket megvallani!
A pápa szó szerint nem mondta ki, de mindenki értette üzenetét: ne féljetek semmilyen politikai rendszertől, a hit, a szeretet erősebb a diktatúránál!
Majd emlékezett a pápa első lengyelországi zarándokútjára. Kiemelte, hogy mikor a beiktatásakor II. János Pál bejelentette a lengyel államfőnek, hogy pápai látogatást szeretne tenni lengyel földön, az akkori pártfőtitkárt, Edward Giereket a szovjet fél kötelezni akarta e látogatás megtiltására. Gierek azonban tudta, hogy ezt Lengyelországban nem lehet megtenni. Idézte a pápa emlékezetes krakkói szózatát is: „Uram, küldd el lelkedet! Jöjj el, Szentlélek Úristen, és újítsd meg e föld színét!” Eufórikus erővel hatott a pápa fohásza, s bár a zarándokúton elözönlötték az utcákat a belbiztonsági alakulatok titkosrendőrei, mintegy hatvanezren, meggyőző volt annak a kétmillió embernek a jelenléte, akik a pápa fogadására egybegyűltek. Rádöbbentek valamennyien, hogy sokkal erősebbek, mint a kommunista hatalom, és a Szentlélek egyesítésével akár legyőzhetetlenek is lehetnek. Ezt az eseményt ezért sokan Lengyelország második megkeresztelkedéseként emlegetik ma is. A pápalátogatást követték a világi események, 1980-ban megalakult a Szolidaritás szakszervezet Lech Wałęsa vezetésével, s valamennyi államban a keleti blokkban megindult a „mozgás”.
Stefan Wyszyński bíboros előkészítő szerepéről is szólt Illés Pál Attila. Ismertette 1956-tól elindított egyházi programját, mely a lengyel nép összefogó megerősödését szolgálta. Meggyőződése volt ugyanis, hogy akkor tud az egyház megmaradni, ha tömegeket tud maga mögött. Első állomás az 1956-os ünnepségsorozat volt, amikor a lengyelek az ország Szűzanyának való felajánlása 300. évfordulóját ünnepelték. Majd tíz év múlva a lengyelországi kereszténység ezer éves évfordulóján nagy kilencedet hirdetett meg, s útnak indította a częstochowai kegyképet az országban. Az ünnepségeken tovább erősödött az ellenállás, s mikor különböző állami tiltások érkeztek és megpróbálták a tömegeket befolyásolni az egyház ellen, a lengyelek nem hallgattak a propagandára, mert a nép megértette, hogy itt többről van szó, mint hatalmi játszmáról.
Toldi Éva