Nem hiszek abban, hogy Európa hanyatlana. Földrészünknek a kereszténység a közös alapja, akkor is, ha ezt az Unió még látta be – mondta március 21-én a veszprémi KÉSZ-ben Európa jövőjéről tartott előadásában Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes.
Mindig is azok voltak a sikeres kultúrák, amelyek saját vallási hagyományiakra építettek, mert ez a szellemi és erkölcsi összekötő alap, s csak ez teheti egységessé arculatunkat, egyáltalán ez adhat a ma eléggé arctalan (multikulturális) Európának arculatot, ebből következhet csak újjászületés, mutatott rá az előadó.
Európa nincs leszálló ágban, mint sokak vélelmezik, állította. Talán nehezebb periódusát éli, de a történelem is mutatja, az európai kultúra végül mindig feltámad. Voltak nehéz időszakai, például a Római Birodalom bukása után is közel 500 nehéz év, amikor nagyon kevés pozitív nyomot hagyott hátra, de már az első ezredfordulóra olyan jelentős kultúra épült ki a romanikára, a gótikára támaszkodva, amelynek Európa szerencsésebbik felén – amelyet a háborúk okozta károk megkíméltek – még mindig megcsodálhatjuk remek műemlékeit, katedrálisait. De utalhatunk arra is, milyen csodálatos egyházi irodalmunk volt, hogyan bomlott ki aztán ebből a világi irodalom. Európa azért van ma válságban, mert nem tud igazán egységes kontinens lenni, emelte ki. Nyugat-Európa ugyan technikailag lehetővé tette az EU kibővítését, a kelet-európai országok csatlakozását, de a nyugat-európaiak – bár a közös történelem összeköt minket – lelkükben nem fogadták be a kelet-európaiakat mind a mai napig. Idegenkedve néznek minket, bizalmatlanul néznek mindent, ami tőlünk származik. S hiába próbáljuk elmondani XX. századi történetünket (a nemzetiszocializmus és a kommunizmus közös gyökereit és pusztításait keresztény kultúránkra nézve megértetni), Nyugat-Európa nem akarja meghallgatni, megérteni, kényelmi okokból – úgy véli az mi magánügyünk, oldjuk meg magunk.
Az előadást követő fórumon a kultúra szellemi kiüresedése, a celebek megjelenése, a morális züllés kapcsán a miniszter-elnök helyettes rámutatott: Valóban érzékelhető nálunk is ez a negatív jelenség. Többek között a ma már általánossá vált nyári falunapokat említette vidéken. Ezeket lefordíthatnánk úgy is: búcsúk – Isten nélkül. Míg a búcsúknak mindig is volt egy szakrális és egy vulgáris része, ebből mára csak az utóbbi maradt. De ha behatóbban vizsgáűljuk történelmünket, megállapíthatjuk, hogy a kereszténység a népnek, a nagy tömegeknek azért mindig is inkább csak iránymutató volt, mint vallásos életforma. Voltak ugyan időszakok – a barokk, az ellenreformáció kora – amikor nagyon erős katolikus, keresztény közösségek léteztek, de nem ismerjük e szempontból a történelemnek azt a korai időszakát, amikor tíz falunak volt egy-egy temploma, hogy mennyire volt ott buzgó a vallásgyakorlás, mennyire volt az a hétköznapok része. Úgy gondolom mégis, hogy nem vagyunk ma rosszabb állapotban e tekintetben, mint eleink idején, sőt kifejezetten emelkedőben vagyunk, hangsúlyozta Navracsics Tibor. Ha az elmúlt negyedszázad tendenciáját nézzük a nemzettudat, a kereszténység szempontjából a hétköznapok vonatkozásában, megállapíthatjuk: Magyarország erősödő pályán van. Nem a kormányé az érdem, az teszi a dolgát, hanem a nemzeti közösségé, amely magára talált egy nagyon erős sokkhatás után. A kommunista éra idején lecserélték a nemzet egész kulturális, gazdasági elitjét, kiradírozták, fizikailag is megsemmisítésére törekedtek egyházainknak, a keresztény lelkiségnek. S ma, ötvenéves szünet után és 25 évvel a rendszerváltás után érzékelhetően erősödik az Egyház, és nemcsak a templom falai között, hanem a társadalmi életben is. Ha megnézzük a jóléti szolgáltatásokat, az egyik legerősebb cselekvő ma már az Egyház és az egyházhoz tartozó szervezetek. E tekintetben erősebbek vagyunk ma, mint a nyugati országok.
Meggyőződésem, mondta az előadó záró gondolatként, hogy Nyugat-Európa is ez előtt a folyamat előtt áll. Nyugaton is lesz egy keresztény reneszánsz, és lesz nemzeti reneszánsz. Európának ugyanis – ha tetszik ez sokaknak, ha nem – a kereszténység a közös alapja, a történelem a bizonyíték erre. A hívők számára ez természetes, a nem hívők számára pedig a bizonyíték a kereszténység kultúrája – a perszonalizmuson, a gótikán keresztül a viselkedéskultúráig, a szokások szintjén, hagyományainkig. Ha úgy gondoljuk, akkor leszünk modern és felvilágosult nemzetek, ha ezt mind kidobjuk, akkor semmink sem marad. Vannak ma egyes repülőtereken úgynevezett „imaszobák”, mondta, ahol minden vallás szimbólumrendszere megtalálható. De ezeknek csak a neve imaterem, mert olyanok, mint egy tarka, kidekorált szoba. Ha valaki imádkozni szeretne, s ugyanabban a szobában kell nézze Buddhát a kereszttel és a félholddal, akkor egy olyan kulturális ütközőzónába kerül, ahol nem tudja már meghatározni, megélni a saját identitását. Azok voltak és azok lesznek mindig is a sikeres kultúrák, amelyek a saját vallási hagyományiakra építenek, s ez az összekötő alapjuk.
Toldi Éva/Magyar Kurír