Meghallottuk az angyalok énekét, hívtak bennünket, hogy kifejezzük hódolatunkat, köszönetünket a ma született Krisztus előtt és dicsérjük az Istent az Ő hűségéért, jóságáért, azért, hogy közel jött hozzánk.
Dr. Udvardy György érsek mutatta be az éjféli szentmisét december 24-én a Szent Mihály Főszékesegyházban Dr. Takáts István érseki általános helynökkel, plébánossal valamint Darnai János atyával. Érsek atya köszöntőjében elmondta, hogy hálát kell adnunk magunkért, a meghívásunkért, a reményért, béketörekvésünkért. Isten megajándékozott bennünket egyházunk által, hogy ünnepelhettünk ezen az éjszakán, hiszen vártuk Jézus születését, az Ő érkezését. Az angyalok hívó hangjával mi is meg tudjuk ünnepelni és boruljunk mi is előtte.
Érsek atya homíliájában a karácsony örömhírére és annak mélyebb értelmére hívta fel a figyelmet, melyben három nagy kérdést vet fel: Ki az Isten, ki az ember, és mi az életünk célja? Az Úr Krisztus születése választ ad ezekre a kérdésekre. Ő az Atya küldöttje, a Megváltó, a gyermek, akinek érkezése az ígéretek és valóság egyesülése. Az ember jelentősége kiemelkedik azáltal, hogy az életét az Isten adja, és az emberi élet végtelen értékkel bír az örök élet lehetőségével. A főpásztor arra buzdít, hogy az ünnep alkalmával mélyebben megértve az Isten és az ember kapcsolatát, elgondolkodjunk az életünk értelméről és céljairól. Az öröm és békesség üzenete kizárólag az Istennel való kapcsolatban található meg. Végezetül az érsek arra emlékeztet, hogy az ünnep nemcsak bátorít, hanem elhatározásra is ösztönöz, és ezek a döntések valósággá válnak, amikor napról napra az Úr Krisztus előtt leborulunk. A prédikációt teljes terjedelmében cikkünk végén olvashatják.
Az ünnepi szentmisébe bárki becsatlakozhatott a közmédia közvetítésének segítségével.
Udvardy György érsek a szentmise záró áldása előtt elmondta, hogy Jézus megszületésével mi is átalakulunk, béke születik bennünk. Legyünk a béke emberei, imádkozzunk békéért. Imádkozzunk a háborúk megszűnéséért és különösen is nemzettestvéreinkért, akik ezekben a hetekben, hónapokban is sok nélkülözés közepette krisztusi lelkülettel állnak helyt, szolgálják egymást, a rászorulókat, és a mi imádságunk legyen erőforrásuk.
Áldott karácsonyt kívánok mindenkinek.
Udvardy György érsek atya prédikációja teljes terjedelmében:
Kedves testvérek!
Nagy örömet hirdetek néktek. Ma megszületett a megváltótok az Úr Krisztus Dávid házában. Ez lesz nektek a jel, kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.
Dicsőség az Istennek, békesség a jóakaratú embereknek.
Karácsony éjszakájának üzenete örömhír és valóság.
Az angyal, amikor hírül adja a nagy örömet, akkor ezzel együtt hírül adja Isten betöltötte az ő ígéretét. Elküldte a fiát, a Messiást, a Megváltót. Hiszen ezt mondja az angyal Megszületett a Megváltó. A gyermek megváltó. S ez a gyermek nem más, mint az Úr Krisztus, ami nem csak egy elnevezés, bár Jézushoz kötődik, hanem azt is jelenti, hogy Ő az Ura az egész teremtett világnak. Ő az, aki átadja majd az uralmat az Atyának, mert bennünket tanított, mert bennünket, az Ő testvéreit, az Atya gyermekeit visszavezetett az Atyához.
Dávid városában születik, Betlehemben, ahogyan a próféták jövendölték a békének az otthonában úgy, ahogyan várták. Ebben az egyetlen mondatban benne van az, hogy örömhírt hirdet, megváltó születik, az Úr Krisztus az, aki uralkodik, és a próféták tanításának megfelelően történik mindez, vagyis az ígéret és a valóság egybekapcsolódik. De nemcsak az angyalok szava, szózata hangzik felénk, hanem pontosan érezzük, a mi szívünk vágya is ugyanez. Szeretnénk örülni, hogy találkozunk az Istennel, szeretnénk örülni, hogy fölfedezzük saját méltóságunkat. Szeretnénk örülni annak, hogy Isten legyen az Úr az életünkben, annak minden területén és szeretnénk abban a reményben élni, hogy az Isten mindig a mi életünkben is betölti az Ő ígéretét. Az angyalok hirdetésének, Jézus Krisztus születésének, valójában három nagy kérdés az, ami a tartalmát közel hozza hozzánk.
Ki az Isten, ki az ember, és mi ez az élet, amit élünk? Jézus Krisztus születésében az Ő jászlánál ez a három kérdés beteljesül, értelmet nyer, mert már gyermek születik nekünk, egyértelmű, hogy a gyermek születése azt kívánja, hogy legyen Atya. Atyja a gyermeknek. S ez az Atya szereti az embert, ezért küldte, ezért ígérte meg, ezért sietett az embernek a segítségére, ezért mentette ki őt számtalanszor a bajból, ezért adott neki szövetséget, s ezért ígérte meg újból és újból, nem hagylak el, hűséges maradok hozzád, szereti az embert. A gyermek születése azt is jelenti mindannyiunk számára, hogy az Isten hűséges, az Isten igazmondó és betölti az Ő ígéretét. A gyermek születése azt is jelzi számunkra, hogy az Isten olyan Isten, aki meghallja népe kiáltását, fülébe veszi a kicsinyek hangját. Ezek vagyunk mi. Sóhajtozunk, akik keressük életünknek az értelmét, akik szeretnénk jól szeretni, szeretnénk boldogan élni mi és gyermekeink és családtagjaink is, és ez az Isten, Jézus Krisztusnak az Atyja, ezt közel hozza hozzánk. Fülébe veszi a mi kérésünket, meghallgatja a mi kiáltásunkat.
Milyen Istennel találkozunk Jézus Krisztusban? Olyan Atyával, aki irgalmas és aki végtelenül szegény. Nem birtokol semmit. Egy gyermek csak a létét, de ezt is kapta. Semmit nem birtokol. Istennek a szegénysége mutatkozik meg ebben, nem csak a körülményekben, nem csak az istállónak a mivoltában, az úton levésnek a mivoltában, a tényben, hogy Jézus úgy születik meg, mint akik otthontalanok és a törvény szerint be kell fogadni néhány napra, hogy aztán menjen, ahová csak szeretne. Isten szegény. Isten az, akinek a szegénysége mutatkozik meg Jézusban, az Ő születésében.
Talán karácsonykor könnyebb megélni ezt, könnyebb megérteni ezt.
Amikor Jézus Krisztusra, a ma születettre tekintünk, akkor ott van a másik nagy kérdésünk is, hogy ki az ember. A nyolcadik zsoltár így beszél az emberről: Kicsoda az ember, hogy gondot viselsz rá? Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál. Ki az ember? Testvérek, pontosan ezt kérdezzük napról napra magunktól, ki az ember, mit jelent embernek lenni? Mi tartozik emberségünkhöz, mi növeli emberségünket, mi veszélyezteti, mi veszi el? S Jézus Krisztus emberként születik. Csodálatos jelzéseket ad számunkra az evangélium, amikor azt mondja, Mária táplálta Őt. Ez azt jelenti, valóságos életet él, nem csak magára veszi, magára ölti, úgy, mint egy színész, aki beöltözik az esti szerepéhez, s eljátssza azt. Ez a rövid kis tény, hogy Mária táplálja Őt, ez az Ő életének a valóságát jelenti. De gondolhatunk Jézus kereszthalálára, amikor a katona átdöfi az oldalát, onnan vér és víz folyik ki, s ez pedig egyértelműen az Ő tényleges, valós halálát jelenti. De mindkettő az Ő valós emberi életét, a miénket, azt, amit mi élünk.
Ki az ember? Az ember Istentől kapja az életét. Az ajándék nem átruházható, nem átformálható, nem átszabható, nem gondolhatunk az emberre úgy, mint egy tárgyra, mint egy ember által kreált teremtményre, nem lehet újragondolni a férfit és a nőt, nem lehet újragondolni életszakaszokat, csak az Isten szerint, a szülő és a gyermek viszonyát, a házasságot nem lehet újraértelmezni az emberi életnek a kezdetét és annak természetes végét, s nem lehet kitiltani, kitagadni belőle a szenvedést, és ennek ember tisztító mivoltát. Ki az ember, milyen az ember élete? Méltó a fogantatásától földi életének a befejeztéig.
Az élet bennem örömet jelent. Ez az élet nem ideig-óráig tart, hanem örökké. Amikor az Isten létbe szólított bennünket, örök életre hív meg. Ezt akarja szolgálni, segíteni, ezt akarja bennünk növelni újból és újból. Az életünk azért nagyszerű, mert egyszeri, megismételhetetlen, de odaajándékozható szeretetem által. És ezt nem lehet visszaszerezni, nem lehet átalakítani, nem lehet nem elköteleződni ebben az életben, hiszen Jézus ezt teszi akkor, amikor emberré lesz. Amikor arról gondolkodunk és annak az ajándéknak örülünk, hogy Jézus Krisztus születése miatt az életünk örök élet, ezzel együtt azt is valljuk, hogy az életünk békében élhető meg a maga teljességében. Békében, lelkünkben, békében egymással, a nemzetek között, ahogyan a pápák ezt többször hangsúlyozták, a békével nem veszett el semmi. A háborúval minden odaveszett. Békére teremtett bennünket, békére hív.
Ki az Isten, ki az ember, mi az az élet, amit élünk? Örömteli kapcsolat. Olyan kapcsolat, ahol az Istennel napról napra, percről percre kapcsolatban lehetünk, és ez nekünk jó. Isten tanít, Isten gondoskodik rólunk, megadja a fejlődésnek, a növekedésnek a lehetőségét az Ő szent lelke által. Milyen nagyszerű dolog testvérek az, hogy évről évre ünnepelhetjük hitünk szent titkait és mindig mélyebben, mindig gazdagabban, mindig pontosabban ismerjük azt. Miért? Mert a szeretetben a kapcsolatban csak növekedni lehet. Mi ez az élet, amit élünk? Ajándék, méltóság, ugyanakkor döntés is az igazságban. Nem lehet elkerülni, megspórolni. A gyermek a maga valóságával megkívánja ezt tőlünk. Dönteni az igazságban. Nem mindig könnyű. Talán az ünnephez úgy gondoljuk, nem is méltó a döntést, az igazságot emlegetni, és éppen Jézus Krisztusnak a megszületése erősít, de igen, a döntés, az igazság, az Isten oldaláról valóság. Ezért kell, hogy mi is keressük, s nem tudunk boldogan élni döntéseink, elköteleződésünk és igazságkeresésünk nélkül. Milyen ez az élet? Mindvégig szeretni tanulunk. Akkor is, amikor bátran leborulunk Jézus Krisztus jászla előtt, akkor is, amikor leborulunk egymás előtt, elismerve szegénységünket, szolgálva egymás Krisztus módjára.
Krisztustól tanulunk meg szeretni. Szeretni úgy, hogy legyünk képesek áldozatot hozni a jóért, az igazért, a szépért, a szentért, a békéért, a reményért és a jövőért. Mi emberek vágyódunk azután, hogy értsük jól az Istent, értsük jól az embert, értsük jól saját életünket. Vágyódunk az Isten után és Ő még inkább. Ennek a végérvényes visszavonhatatlan jele Jézus Krisztus születése.
Nagy örömet hirdetek nektek. Megszületett a Megváltó az Úr Krisztus Dávid városában. Ez a tény vezet bennünket életünk minden napján, döntéseinkben, egyházhoz való elköteleződésünkben akkor is, amikor ez nem mindig könnyű.
Ez az öröm hirdet bennünket, amikor halljuk az angyalok énekét, dicsőség az Istennek, mert övé és békesség az embernek, mert csak Istennel való kapcsolatunkban nyerhetjük el ezt a békét.
Karácsony éjszakája mindig bátorít, mindig bensőségesen érint bennünket, de elhatározása is ösztökél, hiszen az ünnepnek ereje van, másként tudunk egymásra tekinteni, másként adjuk az ajándékot, és más elhatározások születnek bennünk Isten Szentlelke által. De egészen biztos, ezek a vágyak, ezek az elhatározások, ezek a döntések akkor válnak valósággá, amikor napról napra merünk leborulni az Úr Krisztus előtt. Ámen.