„Velünk az Úr, halleluja, velünk az Úr halleluja … Magához hívott, magához ölelt, szívem a szívén megnyugvásra lelt…” – csendült a boldog hálaének a dózsavárosi kisdiákok ajkán, akik május 25-én vasárnap – mely a „szent véletlen” folytán ezúttal egybeesett a gyermeknappal – először vehették magukhoz Jézus Krisztus testét a szentáldozásban.
A Szent László-templomban hófehér ruhában, a lélek tisztaságának jelképes öltözetében 11 gyermek – valamennyien a Dózsa iskola növendékei – részesülhettek az elsőáldozás szentségében a szentmise szertartásában.
Szentbeszédében Vasáros József plébános a Jézussal való találkozás jelentőségét emelte ki a szentáldozásban, mert annak hitünket megalapozó, megerősítő fontossága van. A templom a közösség lelki otthona, úgy is mondhatnánk, hogy az a családi otthon, amely összeköti a plébánia családjait; Isten háza, ahol mindannyian találkozhatunk szeretetközösségben Jézussal és egymással is, mutatott rá. Minden szentmise megjelenítése az utolsó vacsorának, ahol Jézus a kenyér és a bor színében testével és vérével valóságosan jelen van közöttünk.
Akik életetekben először majd most veszitek magatokhoz Isten testét, éveken át erre a nagy találkozásra készültetek Jézussal, fordult a leendő elsőáldozókhoz az atya. Tőletek mindannyiótoktól ma Jézus – úgy mint Pétertől egykor – megkérdezi: „Te szeretsz engem?” Hogyan tudjuk megmutatni szeretetünket az Úrnak? Úgy, hogy megtartjuk a parancsolatait. Az első három parancs a legfontosabb, mondta, mert Istenhez fűződő kapcsolatunk minősége meghatározza a többit is. Arra buzdította az elsőáldozókat, hogy ezután gyakran találkozzanak Jézussal a szentáldozásban, mert a találkozások a hitet növelik, erősítik az emberben. Úgy történik ez, mint az emberi kapcsolatokban, mondta példaként: akivel ritkábban találkozunk, attól távolabbra kerülünk, akár el is hidegülhetünk idővel, akivel viszont szeretetben tartjuk a kapcsolatot, azzal az emberi, a lelki közelségünk egyre csak növekszik.
Majd a szülőkhöz fordult a plébános, Szent II. János Pál pápát idézve: „a gyermek első hitoktatói a szülők”. Ők a legfőbb nevelők, példájuk a legfontosabb nevelőeszköz a gyermekek lelki fejlődésében. Kívánta, hogy minél több gyermek elmondhassa majd felnövekedvén, hogy „az én édesanyám és az én édesapám élete volt az a képeskönyv, amelyből megismertem és megszerettem az Istent”. Neveljétek példaadással gyermekeiteket, mint a Szűzanya és Szent József nevelte Jézust, zárta gondolatait az atya.
Az Oltáriszentség kiszolgáltatásának szakrális pillanatai után a szentmise az elsőáldozók énekes-verses hálaadásával folytatódott (Antal Ilona és Horváth Edina hitoktatók felkészítésében), és közös imádsággal zárult: „Köszönöm, Jézusom, hogy eljöttél hozzám, maradj velem mindig, te irányítsál. Formáld a jót, mit elkezdtél bennem, jelenléted öröme járjon át egészen…”
Az ünnep délutánján a plébánián a nagyobb hittanosok és a szülők szervezésében szeretetvendégség fogadta az elsőáldozókat, majd pedig vidám játékos együttlét, közösségben társaikkal.
Toldi Éva
