Csáky Pál író, politikus volt a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége veszprémi szervezetének vendége március 19-én a Padányi Biró Márton Gimnáziumban, aki egy felvidéki írótársa, Dunajszky Béla kíséretében érkezett.
Csáky Pál 1998-2006 között a Mikuláš Dzurinda vezette szlovák kormányban miniszterelnök-helyettesi feladatot látott el, s 2007-2010 között a Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke volt. Az MKP nemrég a közelgő európai parlament választásokra listavezetőként jelölte őt, így remény van arra, ha bekerül, a felvidéki magyarság jogfosztottsága ügyének ismételt napirendre tűzését fogja szorgalmazni – mutatta be dr. Udvarhelyi Olivér a KÉSZ veszprémi elnöke a jeles vendéget, aki „Magyar sorsok – elorozott haza” címmel tartott előadást, nemrég megjelent könyve (Csend és lélek) kapcsán.
Az előadó bevezetőjében őszinte mérleget készített, s megállapította: ha a magyarság identitás-mélységét vizsgáljuk a külhoni nemzettestek (Erdély, Délvidék, Felvidék, Kárpátalja) sorában, erkölcsileg, lelkileg sajnos a felvidéki magyarok állnak a legrosszabbul. Az okok között említhető, hogy e vidék magyarjainak történelmében sosem jutott olyan szerep (amilyen Erdélynek vagy Kárpátaljának például a török uralom idején), hogy magyar gyökerei erősítésével a nemzet függetlenségét kellett volna demonstrálnia, védenie. Ma már a magyar öntudat csak felemásként jellemezhető, kiemelte: sokan őrzik magyar nyelvűségüket, gyermekeiket is csak magyar iskolába íratják be, másik oldalon viszont az asszimiláció egyre fokozódik. A válság jele, hogy a legutóbbi népszámláláskor a felvidéki magyarság nagy százalékban – megkerülve a választ, hogy milyen nemzetiségű – úgy határozta meg magát, hogy „pozsonyi”, „kassai”, „eperjesi”…stb, mert már nem érzi magát teljesen magyarnak, szlováknak pedig még nem. Mindez a tudati háttér hiányának is köszönhető, mutatott rá Csáky Pál, majd hozzátette: be kell vallani, hogy a felvidéki magyarság egy része nemcsak nyelvében, hanem lelkében is elgyengült magyarságában. Mindehhez kapcsolódik az a szomorú tény is, hogy az elmúlt két évtizedben demográfiai szempontból közel százezerrel csökkent a magyarság száma Felvidéken, ami egy félmilliós közösségre nézve nagy veszteség. Ez részben a meg nem született gyermekek, illetve a folyamatos asszimiláció következménye.
Ugyanakkor pozitív példát is idézett: nemrég Pázmány megtalált földi maradványait visszatemették a pozsonyi dómba, amelynek tetején ott van ma is a magyar Szent Korona, s a várban egy állandó kiállításon látható e nemzeti-keresztény ereklyénk hiteles másolata is. Elmondható tehát, hogy a szlovákság és pozsonyi magyarság jobbik része megbecsüli e szent ereklyét ma is. Egy közéleti magyar embernek minden eszközt meg kell ragadnia ahhoz, hogy az emberek lelkét próbálja megérinteni, ismereteiket bővíteni, frissíteni magyar kötődéseikben, mondta. E célt szolgálják az ő könyvei is, fűzte hozzá. Eddig 12 könyvet írt, közte van széppróza, politikai publicisztika, belpolitikai témájú, történelmi összefüggéseket elemző kötet, s publikációi mind szép számmal elkeltek. Mindez megerősítést jelent számára, mondta, hogy szükség van munkáira Felvidéken. A Csend és lélek című legújabb könyvét az előadó részletesen is bemutatta, sőt fel is olvasott megrázó és felejthetetlenül szép részleteket egyes írásaiból.
Az est másik vendége, Dunajszky Béla is bemutatta nemrég megjelent Arcok és sorsok című könyvét. Ebben, a hosszú időn át pedagógusként működött közíró Felvidéken, a szülőfalujában, Debrődön és környékén részben a második világháború utáni időkben, részben az ’50-es években történt tragikus eseményeket (tömeggyilkosságok, kitelepítések) elemzi. E vidéken ugyanis több mint kétszáz tömegsírt találtak már, amelyekbe embereket lőttek bele ártatlanul 1944 őszétől az ún. felszabadító szovjet hadsereg nyomában haladó cseh, szlovák hadseregek. Gyermekek, csecsemők is voltak az áldozatok sorában.
A KÉSZ következő előadása április 3-án lesz, melyet Székely János püspök tart Jászol és kereszt címmel.
Toldi Éva
