Tavaly decemberben ünnepelte hetvenedik születésnapját Márfi Gyula veszprémi érsek. Ekkor nyilatkozta a főpásztor, hogy a papoknak a legfilozofikusabb gondolatokat is közérthető nyelven kell megfogalmazniuk. A veszprémi érsekség által kiadott Az istenkeresés útjain című kötetet olvasva bárki meggyőződhet arról, hogy Márfi Gyula meg is valósítja ezt az elvet. Ebben a keresztény hitigazság legnehezebb kérdéseiről ír: a Szentháromságról, a mennyországról, Isten megismerhetőségéről, lényegre törő módon és olvasmányos stílusban.
A szerző legfontosabbnak A teljesség felé, Az ultraliberális gondolkodás veszélyei és a Kell ott fenn egy ország című írásait tartja. Az első a mérték, a kiegyensúlyozottság és a teljesség fogalma köré épül. Manapság azt gondolnánk, hogy csak a testi-anyagi dolgokra érvényes az érsek által is idézett arisztotelészi mondás: „Az erény középen van.” Pedig az emberszeretet, az imádság és az egészség területén sem árt a mértéktartás. Más kérdés az istenszeretet, hiszen Jézus Krisztus erről meglehetősen radikálisan nyilatkozott. A „teljes szívünkből…, minden erőnkből” való istenszeretetnek valóban nincs határa. Ám ügyelnünk kell arra, hogy erre hivatkozva soha ne forduljunk embertársaink ellen. A kiegyensúlyozottságot a szerző az ellentétek dialektikus egységeként értelmezi. A természetes és természetfeletti, a test és lélek vagy az állandóság és változás egymásnak feszülő szembenállását azonban nem csak elvi szempontból fejti ki. Lelkipásztorként mindig akad egy-egy elevenen gyakorlatias megjegyzése. A teljességről írva pedig megjegyzi, hogy a totális szeretet megvalósításánál egész valónkkal kell szeretnünk.
A második tanulmány, mely a liberális gondolkodás problémáiról szól, arra hívja fel a figyelmet, hogy szabadság fogalmának félreértése, annak túlhangsúlyozása egyszerre teszi tönkre az egyént, a családot és a társadalmat. Itt tér ki arra is, hogy vajon helyesen járt-e el az Európai Unió, amikor hátat fordított keresztény gyökereinek. Egy „marslakó” elképzelt kutakodásain keresztül mutatja be a probléma abszurditását. Megállapítja, hogy e „földön kívüli látogató” bizony joggal jegyezné meg vizsgálata végén: „bizony mondom néktek, ti nem vagytok normálisak”.
A harmadik írás az ember halál utáni állapotának három eleméről, a pokolról, a tisztítótűzről és a mennyországról elmélkedik. Utóbbit az „atyai ház”, a „fények városa” és a „visszanyert paradicsom” képeivel írja le. E szimbólumok segítségével a mennyországot úgy jeleníti meg, ahol az ember legnemesebb álmai fognak majd beteljesülni.
Nemrég a Magyar Kuríron olvashattak az érdeklődők James Martin könyvéről, mely az öröm és a lelki élet kapcsolatáról szól. A jezsuita szerzetes gondolatait jól kiegészítik Márfi Gyula felvetései. Az érsek azt kutatja, vajon találkozhatunk-e a Biblia lapjain humorral. Ugyanebben a fejezetben tesz kísérletet a „hungaropesszimizmus” kiigazítására is néhány vicces történet segítségével.
A könyvben néhány „fajsúlyosabb” írással is találkozhatunk. Az egyik a Szentháromság szeretet-közösségét elemzi. Megállapítja, hogy ez lehet a mintája az emberi magány feloldásának. A házasságjog kérdéseit „bírói szemmel” tárgyaló fejezetben arra is kitér, hogy mire ügyeljenek a házasságkötésre készülő fiatalok. A kötet végén katekéziseket és néhány rövidebb elmélkedést találunk. Itt olvashatjuk a következőket: „A mi célunk: helytállni a sivatagban, „Istenné lenni” a családban, az iskolában, a munkahelyen, a sportpályán és a kórházban is, csendben, észrevétlenül valamiféle isteni miliőt, mennyei térerőt, másvilági atmoszférát vinni magunkkal a hétköznapok látszólagos szürkeségébe is.”
Baranyai Béla/Magyar Kurír
A kötet megvásárolható a Szaléziánum könyvesboltjában.