Szeptember közepét elhagytuk, és alakítjuk a jó rendet iskoláinkban. A mindennapi élet mutatta meg sok helyen, hogy mit is jelentett a tavaszi döntés.
– Volt szülő, aki jelentkezett, hogy ő nem így gondolta, azt hitte, hogy a hittan ugyanúgy lesz, és azért íratta erkölcstanra a gyermekét. Most meglepve tapasztalta, hogy a hittan és az erkölcstan egy időben van. Most egyre sajnálkozik, fogadkozik, és hát majd a tavasszal újra dönthet.
– Az elsősöknél a második hittanórára 3 új gyermek jelent meg. Ők ide szeretnének járni nem erkölcstanra. Megpróbáltuk megértetni velük, hogy ez csak jövőre lehet. Addig beszélgessenek egymással, hittanosok és erkölcstanosok, meséljék el, mit csináltak az órán.
– Ritkán voltam eddig a hittantanítás során olyan helyzetben, hogy minden gyermek megjelent az órán, volt felszerelése, és becsengetéstől-kicsengetésig tartott az óra – lelkendezett az egyik hitoktató.
– Eddig ötödik osztályban ilyenkor év elején hittanórán közösen készültünk a szentgyónásra. Most bizony a több új, kezdő hittanos miatt egész más kerekedett ki a szokásos indulásból. Lelkiismeretvizsgálat, bűn, bocsánatkérés, önismeret, mások megítélése, megbocsátás, önnevelés… Számtalan kérdés és téma felvetés, ami a régieknek ismerős, az újaknak nagyon új volt. Értékes, termékeny beszélgetésre adott lehetőséget, ami régieknek és újaknak egyaránt gazdagító volt. Számomra is: látom, hogy nem a régi módon kell! Hitoktatótársammal beszélgettük: ” Fontos lenne egy új szemlélet kialakítása és alkalmazása. Ehhez együttműködésre, a saját kereteinkből kilépésre és csapatmunkára van szükségünk. Hogy egymást jó ötletekkel gazdagíthassuk. Itt a megújulásnak nemcsak a lehetősége, de a szükségessége is!”
– Tanmenetet adtunk le. Több helyen nem kérte az igazgató tőlünk. Sőt! Volt igazgató, aki megkérdezte, mit csináljon vele. Gyűjtse a többiek közé, mondta neki a hitoktató. Mi megmutatjuk, hogy van, és ilyen van. És elárulta, hogy a pedagógusok közül néhányan meglepődtek, mikor hallották, hogy nekünk is van tanmenetünk és naplónk. Való igaz, hogy azért döntöttünk a tanmenet kérés-nélküli leadása mellett, hogy megmutassuk az iskoláknak, pedagógusoknak, hogy van ilyenünk, és tervszerűen, szakszerűen dolgozunk mi is a hit-átadás folyamán. Ha azt szeretnénk, hogy komolyan vegyék a munkánkat – nekünk is tennünk kell érte. Például engedni, hogy lássák, amit teszünk.
– Volt olyan iskola, ahol az igazgató „fakultációs naplót” adott a hitoktatónak, hogy ezt vezesse, és időnként egyeztessen az osztályfőnökkel. Valószínűleg nem tudta az igazgató, hogy nekünk komoly „Hittan naplónk” van, amelynek vezetése lehetővé teszi az osztályfőnökökkel való összedolgozást.
– Nem látszik még tisztán, hogyan lesz érdemes adminisztrálni a hit –és erkölcstan órákat. Az élet megmutatja, hogy hogyan fér el minden beírnivaló és aláírás. Ki-ki vezeti a saját jegyzetét, és egy idő után egyeztetünk.
– Nincs igazi jó hangulata azoknak az óráknak, ahol egy-két hittanos van. Erre az évre meghatározott a létszám az órarend szerinti osztályokban, de több helyen volt sikeres próbálkozás a fakultatív hittannal való összevonásra. Azaz, első osztályban volt két beíratott katolikus hittanos, akiknek 12 órakor kezdődik az órája / egy református, egy evangélikus és 3 erkölcstanos osztálytársának is/ – az iskolában meg tudták úgy csinálni az órarendet, hogy ugyanebben az időpontban nem volt órájuk a másodikosoknak, ahonnan 6 gyermek járt katolikus hittanra. Így egyszerre 8-an lettek, órarend szerinti órában, fegyelemmel. Nem mindenütt járható út, de érdemes próbálkozni.
– Volt szülő, aki misenaplót kért a hitoktatótól. Ez jó dolog, és adjunk. De figyeljünk arra oda, hogy nem csak ilyen szülők vannak. Keressük meg az alkalmat, hogy a szülőknek el tudjuk magyarázni, mi is a misenapló, és egyáltalán hogyan kapcsolódik össze a hit és erkölcstanóra és a szentmise. Szülői értekezleten vagy szülőknek írt levélben fogalmazzuk meg, hogy az iskolai hit és erkölcstan órára járhat az is, aki szentmisére nem jár. De nem titkolt szándékunk, hogy felébresszük a vágyat a szentmise iránt. Az igazi keresztény élethez nemcsak a tudás, ismeret tartozik hozzá, hanem mindezeknek életre váltása, gyakorlása is. Vannak családok, ahol el is várják tőlünk, hogy az otthon megkezdett vallásos életben előbbre vezessük gyermekeiket. Nekik fontos, hogy szentmisére járjanak a gyermekeik, fontos, hogy tanulják-tudják, mit kell ott csinálni, miért. Ezekről is tanulunk a hittanórákon, és a misenapló vezetése azt segít követni, hogy kik azok, akik nemcsak tanulják, hanem gyakorolják is mindezt, akik szentségfelvételre /elsőáldozás, bérmálás/ készülnek. De vigyázzunk: Ébresszük fel a vágyat a szentmise iránt és ne elijesszük a gyerekeket tőle, mert félő az is, hogy azért választják az erkölcstant, mert azzal nem jár semmilyen kötelezettség.
A FAKULTATÍV HITTANOKNÁL még nem állt be a rend. Alakul itt is, csak a szakkörök, edzések, különórák változtatnak a betervezett és elfogadott időpontokon. Sok helyen már tanévkezdéskor, az első héten összeállították a fakultatív hittannak is az órarendjét, hogy a gyerekek ennek tudatában állítsák be zeneórájukat, válasszanak edzési időpontot, stb. Van szakkörvezető, aki tudomásul veszi az iskolai órarendbe beírt, tanítási órákhoz kapcsolt hittanórákat, és ennek megfelelően előtte-utána tervezi foglalkozását. De sajnos, ez nem általános. És a gyerekeknek választaniuk kell a kedvenc szakkör és a hittan között. Vagy a futball-edzés és a hittanóra között. Ilyenkor próbálunk alkalmazkodni, és mindenkinek megfelelő időpontot találni. Ez nemegyszer csoportbontással jár, az összevonás ritkábban megoldás. /Kevesebb embernek könnyebb alkalmas, közös időpontot találni./
És ha megvan a megfelelő időpont, találunk termet is, akkor már csak az kell, hogy a hittanosnak legyen kedve eljönni az órára. / Akkor is, ha a többiek az udvaron játszanak még. Akkor is, ha a tanító néni szerint is sok gyakorolnivalója van még. Akkor is, ha most csak egyszerűen fáradt, és nincs kedve./ Mert ha a hittanos nem jön, akkor még sincs hittanóra.
Hosszú évek tapasztalata, amely ma is segítheti munkánkat: Fontos a jó kapcsolat kialakítása a pedagógusokkal és elsősorban az iskolák igazgatóival! Kompromisszumképes, nyugodt, de határozott stílussal többre megyünk és hosszútávon is eredményesebbek leszünk, mint ellenségeskedéssel!
Antal Ilona