Ökumenikus istentisztelettel és honvédségi megemlékezéssel adóztak Veszprémben a Don-kanyarban elesett magyar katonák áldozata előtt a piarista helyőrségi templomban.

Szűcs József mérnök ezredes, az MH Légi Vezetési és Irányítási Központ parancsnoka bevezetőben arról szólt, hogy bár a pontos adatok ma sem ismeretesek, a szakértők szerint mintegy ötvenezren estek el és ugyanennyien sebesültek meg 1943 januárjában a kétszázezer fős második magyar hadseregből pár hét alatt, s közel harmincezren hadifogságba kerültek.  Emlékeztetett arra, hogy a mínusz 40 fokos orosz télben, nyári felszereléssel rendelkező magyar katonákat vettettek oda a többszörös szovjet túlerő elé. A honvédek – mondta Szűcs József – kötelességtudatból vagy kényszerből, de hűek voltak az esküjükhöz, s jóval többet is tettek annál, mint amit megkövetelt a haza.

Az ökumenikus istentiszteleten Szabó György református tábori lelkész igehirdetésében rámutatott: nem Istent kell okolnunk ezért a nemzeti tragédiáért. Isten szereti az embert, a tragédiák okai mögött mindig emberi hibás döntések, mulasztások, bűnök keresendők. Szécsi Ferenc plébános Isten áldását, az örök élet múlhatatlan boldogságát kérte az elesett és jeltelen sírokban pihenő katonákra, a fiaikat vesztett szülőkre, hitvesekre, gyermekekre s mindazokra, akik emlékműveket állítottak tiszteletükre, és akik ma is megemlékeznek róluk.

Az istentisztelet a Miatyánk közös imádságával zárult. A mementón közreműködött a Veszprémi Légierő Zenekar, Katona János alezredes vezetésével.

Toldi Éva/Magyar Kurír