A Padányi Biró Márton katolikus gimnáziumban megrendezett lelki együttléten Udvarhelyi Olivér, a KÉSZ városi szervezetének elnöke bevezető gondolatai után Eperjes Károly színművész tolmácsolta a református Ady mély megtérést kifejező Krisztus-kereszt az erdőn című versét, majd a Schola Regina énekkar énekelt adventi dallamokat.
Janka Ferenc görög katolikus parochus, aki idén szeptembertől látja el a veszprémi görög rítusú katolikusok lelki gondozását, a szeretet végtelenségéről, szavakkal kifejezhetetlen mélységeiről, a szeretet beszédes csöndjéről elmélkedett Márai Sándor December című filozofikus írása és Petőfi Sándor Füstbe ment terv című verse kapcsán. Márait idézte: „Semmi sem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni, a költőknek sem sikerült soha…” Isten végtelenségét, végtelen szeretetét befogadni-megfogalmazni tökéletesen nem tudjuk, mondta. Mert Isten végtelen, a mi pedig erősen végesek vagyunk. Petőfi versét elemezve pedig kiemelte többek között: e költemény soraiban felismerhetjük, hogy nemcsak a szavaink alkalmatlanok a szeretet kifejezésére, de még az idő is megáll körülöttünk a szeretet pillanataiban, s ekkor megtapasztaljuk az álló idő (a kairos) és a haladó idő (kronos) feloldhatatlan feszültségét életünkben is.
Miklós Ferenc balatonfüredi református lelkipásztor Advent lényegéről szólva a forráshoz való visszatérésre buzdított beszédében. A
teremtés kezdetén az embernek annyi út kínálkozott életének szervezésében, mégis a tiltott fa gyümölcsére vágyott. Elvágta azt a lelki köldökzsinórt, ami a teremtés után még összekötötte Istennel. Istennek azonban fájt az ember sorsa, aki egyre mélyebbre sodródott, s virrasztott a jövendője felett. Megígérte neki, hogy majd elküldi Fiát, a szabadítót, a megváltót lelkének enyhítésére. Napjaink adventjére, karácsonyaira utalva hangsúlyozta: legtöbbször sokan Isten nélkül ünnepelnek. Mindenki ott ül az ünnepi asztalmál, de a Forrásnak, Jézusnak nem jut hely közöttük. Advent pedig ott kezdődik, mikor felismerjük, hogy Isten nélkül nem tudunk élni, dolgozni, ünnepelni. Isten nélkül ünneptelen ünnepekben, társas magányban kínlódunk csupán.
A magvas gondolatok, a költők szava és az énekek karácsonyidéző hangulatában fehér asztal mellett, szeretetvendégséggel ért véget az adventi-karácsonyi találkozó.
Toldi Éva