A Zala megyei ősi Mária-zarándokhelyen összegyűltek a hívek a Boldogságos Szűz Mária neve napján. A búcsúi szentmisére sokszáz zarándok érkezett a környékről és az ország minden részéről.
Tódor Szabolcs plébános így szólt a hívekhez a szentmise elején: „Hadd köszöntselek benneteket, Isten hozott újra benneteket haza. Miért is? Azért, mert Mária újra és újra hazavárja gyermekeit. Ezt tettük ma is, fontosnak tartottátok, haza kell jönni, ide a Remetekertbe Máriához, égi édesanyánkhoz különböző kérésekkel, fohászokkal, ugyanakkor hálaadással.”
Homíliájában Fazakas Márton premontrei apát így fogalmazott: „Szebbnél-szebb templomok vannak falvainkban, városainkban, és ma mégis mi is úgy döntöttünk, hogy fáradságot, áldozatot nem kímélve idejövünk, és kötelességem feltenni a kérdést, hogy miért? Miért van az, hogy az ember időről-időre elindul és felkeres ilyen szent helyeket. Nyilván sokkal jobban tudják Önök e helynek a történetét, ennek a kis kápolnának, a Remetekertnek a történetét. Vajon csak a történet hoz ide? Nem lehet, hogy ez a kápolna is sokaknak a címtemploma, ahol az emberből óhatatlanul előtör, hogy Uram, jó nekünk itt lenni! Azért jövünk el ide, mert itt még valami van az ősi rendből, abból a kapocsból, ami a magyar népünket a Szűzanyához köti Szent István által. Nem véletlen, hogy ez a kiemelkedően magasintellektusú és tudású ember a Szűzanyára bízta népünket. Jól tesszük, hogyha mi is időről-időre az ilyen kiemelt szent helyekre jövünk, és ezt a kapcsolatot megpróbáljuk rendezni.”
Továbbá hozzátette: „Abban az élethelyzetben, amiben éppen élünk, ahol vagyunk, ami a dolgunk, amit tennünk kell, ott kérjük az Isten segítségét, és ott álljunk helyt. Elég nagy feladat ez, holott hétköznapi, teljesen egyszerű besétálni egy ilyen templomba, és észrevenni a templomot. Ez minden nap megtörténik itt, azt hiszem. Sokaknak feltűnt, nem én vagyok az első, de ezt észre kell venni. Életünkben, ahogyan a rosszat azonnal észre tudjuk venni, úgy fel kell ismerni az Isten jóságát is, a Szűzanya anyai segítségét!”
A szentmise végén Tódor Szabolcs köszönetet mondott mindazoknak, akik segítették az ünnep megszervezését, a közreműködő önkormányzatoknak, önkénteseknek a fáradhatatlan, kitartó, együttműködő munkát.
Az ünnepi szentmisét követően agapét tartottak.
* * *
A Remetekert története egészen a török időkig nyúlik vissza, amikor Nagykapornak kiürült, az emberek az erdőbe menekültek, és ott kezdtek el gazdálkodni. Később szép lassan visszaszivárogtak a faluba. Az 1600-as évek közepén jezsuiták telepedtek le, és mintaértékű gazdálkodást folytattak. Ebbe beletartozott a mezőgazdaság, az állattenyésztés és az erdőgazdálkodás is.A harangláb története Makovecz Imre nevéhez fűződik. A Kossuth-díjas építész apai nagyszülei Nagykapornakon éltek, gyermekkorának nyarait ő is ott töltötte, így szívén viselte a környék sorsát. Az eredeti harangot nyolcvan év „szolgálat” után lopták el 2004-ben. Makovecz Imre megtervezte az új haranglábat, lerajzolta, és arra kérte a helyieket, hogy csináltassák meg, ő majd intézi a harangot. Így is lett. Az új harangot 2005-ben szentelte fel Márfi Gyula veszprémi érsek. A kertben néhány tiszteletreméltó személy fából készült szobra is helyet kapott, többek között Szent II. János Pál pápáé, Szent Józsefé és Szent Pálé. A kápolnát és környékét egy erdész és egy remete őrzik. Vértanúk emlékkeresztje, pihenőhely, szalonnasütő és a Mária-forrás található még itt – mutatja be a helyet a Zalaerdő oldala.
