A nagyböjt közepéhez közeledünk. Az ellentétek növekszenek: a kísértésektől ostromolt, magát vezeklésre adó ember egyre világosabban látja önmaga nyomorúságát, önmaga ellen fordul, hogy majd az Úr legyen az, aki mellé áll. Ugyanakkor megszólal Krisztus világos ígérete, mely az élet vízét (a keresztséget, a megújuló kegyelmeket, a húsvéti szentségeket ígéri nekünk)
A Sátán az embernek kelepcét, „tört” állított, s az ember fönnakadt e csapdában. Tehetetlenül magára hagyva vergődött az ember, szemeivel esengve nézett föl a mindent Látó Istenre, mert csak Ő szabadíthatta ki Szent Fia által az embert. Át kell élnünk egyenként is ezt az Istenre utaltságot, ha a szabadulásban, az üdvösségben mi is részesülni szeretnénk.
(Forrás: Éneklő Egyház)