Az officium tenebrarum, azaz sötét zsolozsma onnan kaphatta a nevét, hogy mire a zsolozsmát befejezik, a templomban egy kivételével minden gyertyát eloltanak. Az utolsó zsoltár végeztével ezt az égő gyertyát az oltár mögé viszik. Ezt követően a Miserere zsoltár eléneklése után előhozzák az égő gyertyát, és a gyertyatartóra helyezik, s a diakónus látványosan félbetör egy barkaágat. A szertartás jelentése: a kioltott gyertyák jelképezik Krisztus tanítványait, akik szenvedésekor elhagyták őt. A barkaág megtörése Krisztus szenvedésének megkezdésére utal. Az égve maradt gyertya Krisztus jelképe, aki meghalt a kereszten, sírba tétetett, de a halál nem uralkodott rajta, hiszen ragyogó fényben feltámadt.
Régebben különösen egyszerű szerkezettel és énekes előadásban végzett imádság volt Jeremiás próféta siralmaival. A zsolozsma szokott végzésétől különbözött, mert hiányzott belőle az imádságra hívás, a himnusz, a zsoltárok végén nem volt Dicsőség az Atyának… (arra az időre emlékeztetve, amikor ezek még nem szerepeltek a zsolozsma végzésében). Nagyszerdán délután püspöki székesegyházban végezhető, ahol nagycsütörtökön délelőtt olajszentelési misét tartanak. Régebben az oltár előtt álló háromszögletű gyertyatartóra (triangulare candelabrum) 15 gyertyát helyeztek (a matutinum 9, a laudes 5 zsoltárának megfelelően). A zsolozsma kezdésekor égtek a gyertyák, ugyanígy az oltár gyertyái is. Minden egyes zsoltár elvégzése után a triangulare egy-egy gyertyáját eloltották, és csak a középső maradt égve. A laudes Benedictusának éneklése alatt eloltották az oltár gyertyáit, valamint a templomban égő egyéb fényt is. A Benedictus végén a triangulare középső egyetlen égő gyertyáját leemelték, és az oltárnál fölemelve tartották, majd az oltár mögé vitték. A befejező könyörgés után (könyvekkel v. kereplővel) zajt csaptak, azután az égő gyertyát ismét visszahelyezték a tartóba. – E gyakorlatnak, hogy az egyes zsoltárok elvégzését gyertyaoltással jelezték, a középkorban jelképes magyarázatot adtak: a tanítványok így hagyták el Mesterüket, amikor szenvedése elkezdődött. A középen álló, égve hagyott gyertya Krisztust, a világ világosságát jelentette, aki amikor meghalt a kereszten, akkor sem aludt ki, csak sírba helyezték, de új életre támadt. A zajkeltés eredete, hogy hajdan a kórusima végét így jelezte a kar vezetője. Az allegorikus magyarázat szerint a zörej a földrengést jelentette Krisztus halálakor. (forrás: katolikus lexikon)