„Öregségükben is gyümölcsöt teremnek.” Zsolt 92,15
A nagyszülők és idősek világnapját július 4. vasárnapján tartják, Ferenc pápa 2021-ben rendelkezett először erről. A Veszprémi Főegyházmegyében idén 2. alkalommal szervezte meg az ünnepet a Családpasztorációs Iroda Veszprémben, idén az Árpád-házi Szent Margit-templomban 2022. július 24-én.
Az idei alkalommal a Szentatya a gyengédség gondolatát hangsúlyozta. Katekézisében is erről írt, arról az erőről, amely megszabadít bennünket, amelynek átadása fontos a következő nemzedéknek.
Az ünnep szentmisével kezdődött, melyet Tornavölgyi Krisztián plébános, érseki irodaigazgató mutatott be. Kiemelte az időskor kincseit és kihívásait, és beszélt arról, minden életkor, életszakasz értékes. Felolvasta Dr. Udvardy György érseknek erre az alkalomra írt üzenetét:
Akik tehetik, még megölelhetik őket, akik pedig már csak a hiányukat élik, szemüket becsukva látják a jól ismert arcvonásokat, az értünk születő mosolyukat, bátorító pillantásukat, s talán újra érzik biztonságot adó, szerető jelenlétüket is […]
Kedves Testvéreim! Nagyszüleinkért szeretnénk a mai napon hálát adni, Isten ajándékaként ünnepelve őket, felidézve szeretetüket, a nekünk átadott életpéldát és hitet. Rájuk gondolva szeretnénk megérteni Isten üdvözítő tervében betöltött szerepüket és a velük való viszonyban saját feladatainkat és kötelességünket.
Szent Anna ünnepéhez közeledve ugyanis, nemcsak egyházmegyénk fővédőszentjére emlékezünk, hanem Ferenc pápa tavalyi rendelkezése szerint, nagyszüleinkre és a környezetünkben élő idősekre is. Július hónap 4. vasárnapján, Szent Anna és Szent Joakim, Jézus nagyszüleinek ünnepéhez közel, Ferenc pápa döntése szerint a „Nagyszülők és Idősek világnapját” ünnepeljük.
Mit is tanít Szent Anna és Szent Joakim példája? Tudjuk, hogy a Szentírás egyáltalán nem szól róluk, hanem Jakab protoevangéliuma, egy apokrif irat számol be az életükről. Noha ez nem kanonikus írás, mégis általa alakjuk mindmáig meghatározó maradt. Számos festmény és műalkotás örökíti meg őket, életükből leginkább két jelenetet ábrázolva: amikor Szent Anna és Szent Joakim az újbóli viszontlátás örömében hitvesi csókot váltanak a jeruzsálemi Aranykapunál, illetve amikor Szent Anna gyermekét, Szűz Máriát tanítja, Szent Joakim pedig a háttérben meghúzódva, őket nézve, büszkén gyönyörködik a családjában.
Mennyire bátorító és szép, hogy Jézus nagyszüleinek életét ebben a két mozzanatban kaptuk örökül: a hitvesi szeretet ünnepében és a hit átadásában, a gondoskodás felelősségében.
Rájuk gondolva joggal vetődik fel bennünk a kérdés, vajon a mi életünknek milyen kép, milyen mozdulat lesz az összefoglalója? Tud-e szeretetről, hitről, az élet szolgálatában álló, másokat gazdagító életútról szólni? Továbbá, értjük-e az élet folyamatosságát, merjük-e ajándékként látni az egymásba fonódó életutak összefüggéseit?
Különösen fontos, ezekre a kérdésekre is válaszolva, hogy nagyszüleinkben és az idősekben ajándékot lássunk! Korunk legnagyobb tévedése és hazugsága, hogy a szerethetőt és a hasznost rokonértelmű szavakként érti és éli meg. Azt üzeni, hogy akkor vagy szerethető, ha hasznos vagy számomra, ha sikeres, gazdag, erős, fiatal, vagy szép vagy, és nem tud mit kezdeni a szomorúsággal, a kudarccal, a betegséggel, az idős korral. Ahogy Ferenc pápa oly gyakran emlegeti „a selejt kultúráját” éljük; ha teher vagy, ha útban vagy, akkor elfordulok tőled, „kiselejtezlek”.
Mi hisszük, hogy az öregség ajándék és a nagyszülők a nemzedékeket összekötő láncszemek, akik átadják a fiataloknak az élet és a hit tapasztalatait. Ki ne emlékezne a nagyszülőknél töltött nyarakra, felszabadító nagyvonalúságukra, ámulattal hallgatott élettörténetükre, a nekünk készített, finomságokban érkező szeretetteljes kényeztetésre és a minket mindig visszaváró búcsúzásokra?
Fontos tehát, hogy a korszellemmel szembe menve, mi magunk is emlékezve és emlékeztetve kimondjuk, mi az az ajándék, amely egyedül a nagyszülőktől és az idősektől kapható!
Csak egy teljes, megélt élet adhat olyan távlatot, amely az idős kor bölcsességét hozza el. Az élettapasztalatok, benne az örömteli és fájdalmas események is leegyszerűsítik az életet, egyértelműen megmutatva mi fontos és mi nem. Innen ered az idős kor nagyvonalúsága is. A szabadon elfogadott öregkor a szenvedélyektől, a társadalmi elvárásoktól való függetlenség, a belső szabadság, a szellemi termékenység korszaka lehet és mint ilyen a személyi érettség beteljesítőjévé válhat.
Az élettapasztalatokból eredő bölcsesség tesz nyitottá az élet szolgálatára. Az unokák szeretete, a velük való együttlét, türelmes gondoskodás, a nekik adott idő és figyelem nagy segítség a szülőknek és életre szóló, meghatározó élmény, örökség lesz az unokáknak. Nagyon sokszor a hit továbbadása is a nagyszülők karizmája lesz! A szelíden, hűséggel, örömmel megélt Krisztushoz tartozás példáján, az együtt elmondott imák, együtt megünnepelt szentmisék élményén keresztül.
Az idős kor egyik lényeges velejárója az egyre növekvő függőség megtapasztalása. Ez a körülmény egyre inkább figyelmezteti az embert az Istentől való függőségére is. Az idős ember ezért is élheti meg életének ezt a korszakát az Istenre hagyatkozás alkalmaként, a lelki érettség, a hit adta szabadság és bizalom lehetőségeként.
Kedves Testvéreim! Fontos azonban nem csak az idősektől kapott ajándékokra figyelnünk, hanem a saját feladatainkról is gondolkodnunk. Tudjuk, hogy az Istenhez vezető legrövidebb út a másik ember! Ahogy Máté evangéliumában olvashatjuk Krisztus szavait: „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25, 40) Hisszük, hogy nagyszüleink és a környezetünkben élő idős emberek sajátos, rendkívüli lehetőséget adnak nekünk a szeretetre, a Krisztussal való találkozás megélésére.
Elsősorban is fontos, hogy egy testileg, szellemileg, fizikailag beszűkülő idős ember ne a múlthoz tartozónak és ne tehernek érezze magát! Fontos őt magát is ráébreszteni arra, hogy korából adódó, pótolhatatlan küldetése van! Ehhez párosul az idős emberek hasznosságigénye, amikor – akár erőn felül is feladatokat vállalva – a kiszolgáltatottság érzését ellensúlyozva szeretnék bizonyítani, hogy ők még hasznosak mások számára, még képesek önmagukról gondoskodni. Meg kell tehát teremteni azt a környezetet, ahol az idős ember még hasznosnak érzi magát! Fontos továbbá segíteni a nagyszüleinket és az idős embereket úgy is, hogy biztos támpontok legyenek az életükben! Megszokott, biztonságot szavatoló környezet, régi tárgyak, amikhez emlékek fűzik mind-mind segítik őket abban, hogy egységbe fogja szétfolyó élményeiket és személyiségüket.
Egy idős ember számára biztonságot adó a szeretett személy jelenléte is, egy-egy családtag, vagy az unoka személyében, aki különös helyet foglal el az idős ember tudatában és érzelmi világában. Fontos ugyanis számára nemcsak a kapott szeretet és figyelem, hanem az is, hogy valakit ő is szerethessen, valakire gondolhasson, szüntelen haza várjon.
Kedves Testvéreim! Kérlek tehát mindnyájatokat, hogy a nagyszüleitekért, a környezetetekben élő idős emberekért tudjatok hálát adni, a tőlük kapott ajándékokat felismerni, a velük való szeretetteljes törődésben pedig a Krisztushoz vezető legrövidebb utat megtalálni!
Szent Anna és Szent Joakim közbenjárását kérve, kívánom, hogy nagyszüleinkkel és idős embertársainkkal való kapcsolatunkban a szeretet találékonyságával és türelmével, valamint a hit erejével és reményével tudjunk Isten szeretetének eszközei lenni!
Isten áldását kérve családjaitokra, életetekre: György érsek
Az Apostoli Penitenciária idén is teljes búcsút engedélyez azon időseknek, akik részt vettek a világnap alkalmából tartott szertartásokon, valamint mindazoknak, akik a világnapot közvetlenül megelőző, vagy azt követő napokban meglátogatnak egy egyedül élő idős embert.
A szentmise zárásaként Tornavölgyi Krisztián atya áldásban részesítette a résztvevőket.
A program folytatásaként Gerstmár Ferenc és felesége Bea, a Családpasztorációs Munkacsoport tagjai emeltek ki pár gondolatot Ferenc pápa üzenetéből. Elmondták, ez a nap lehetőség arra, hogy az Egyház együtt ünnepeljen az idősekkel, hogy mennyire fontos a lelki szempontból is aktív öregkor, és hogy idős testvéreink belső életüket és külső kapcsolataikat egyaránt ápolják.
Gyarmati Rita az unokák nevében köszöntötte az időseket énekével és gondolataival.
Tímár András pánsíp művész rövid zenei összeállítása zárta a műsort, amely után a templom kertjében a szervezők szeretetvendégséggel várták az ünnepelteket.
Családpasztorációs Iroda
