Felszentelésének 260. évfordulója, valamint a nemrég megvalósult külső felújítás befejezésének alkalmából szentelte újra Márfi Gyula érsek atya augusztus 4-én a sümegi plébániatemplomot.
Padányi Bíró Márton püspök 1759. augusztus 6-án szentelte fel a sümegi Urunk Mennybemenetele- plébániatemplomot, melyet a híres osztrák festő, Franz Anton Maulbertsch freskói díszítenek. Az épület külső felújítását az utóbbi hetekben fejezték be, így ennek alkalmából szentelte újra a plébániatemplomot Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek, apostoli kormányzó. A templom ünnepélyes megáldásán részt vett továbbá Nagy József főesperes, kanonok, sümegi plébános, a Sümegről származó Szijártó László atya, a pápai Szent Benedek-plébánia plébánosa, kerületi esperes, a Veszprém-Főegyházmegyei Karitász igazgatója, valamint az ugyancsak sümegi születésű, nyugalmazott Rédey János atya, és Paál Sándor Ede atya, káptalanfai plébániai kormányzó.
A munkálatok 2016-ban, a torony felújításával kezdődtek meg, ezt követően az épület teljes külső felújítására sor került. A folyamatban a pályázati támogatás mellett fontos szerepet játszott a sümegi hívek adománya is.
Márfi Gyula érsek atya hangsúlyozta, a templom mindenütt a közösségi élet centruma, az emberek pedig érzik, hogy ez az ő házuk, mely egy közös hajlék. Nemcsak Isten háza, hanem az egyházközség háza, ahová a hívek tényleg összejárnak. Kiemelendő cél, hogy a hívek valamennyi plébánián egy nagy közösség tagjainak, egy templom élő köveinek érezzék magukat.
Az ünnepélyes szentmisén elhangzott szentbeszédében Márfi Gyula érsek atya arra hívta fel a figyelmet, hogy bár hajlamosak vagyunk elhinni: a technika és a vagyon mindent megold, és így biztonságban vagyunk, ez egy hibás szemlélet. Bolond az az ember, aki nem veszi észre, hogy függ Istentől, és tartozik neki, hiszen mindenki tőle kapott mindent, így mindenért neki kell hálát adnunk és mindennel neki kell elszámolnunk.
A főpásztor Assisi Szent Ferencet idézve hangsúlyozta: minden, amihez itt, a Földön ragaszkodunk, itt marad. Csak amit másoknak odaadtunk, az marad a miénk.
