Nagy Gyula és Máté Judit estje a Nyári Orgonavarázs sorozat keretében a veszprémi Margit templomban augusztus 2-án este történelmi jelentőséggel bírt: soha ennyien még nem voltak kíváncsiak egyházzenei eseményre, mint ez alkalommal. Persze, hogy nagy volt az érdeklődés, hiszen Nagy Gyula veszprémi fiú, aki a zeneiskolai fúvószenekarban játszott, a Margit templomban ministrált, felnőtté válván a Lovassyban tanított, majd hangi adottságait kiművelni Írországba került, ahol nemes csengésű, rendkívül érett, erős bariton vált belőle. Párja, Máté Judit Szombathelyen végzett egyházzenét, majd szintén Írországban képzi orgonajátékát, ami már így is a legnagyobbakéra emlékeztet. Bach C-dúr toccata, adagio és fúgája még talán magán viselte az első megszólalás izgalmát, de Mendelssohn, az ír Stanford és Rheinberber vallásos dalainak kísérete nemcsak hogy nagy rutinra vall, hanem az alkalmazkodó készség magasiskolájáról tett tanúságot. Nagy Gyula rendkívüli átéléssel, széles dinamikai skálán énekelt, magával sodró lendületét mind hangzásban, mind pulzálásban igen érzékenyen követte az orgona.
Máté Judit szóló darabjai, a Schumann B-A-C-H fúga, a Rheinberger Fúga és chaconne, ill. a Saint-Saëms Orgonafantázia a fiatal művésznő meglepő érettségéről, önállóságáról, határozott mondani akarásáról árulkodik.
Aki eljött, hogy meghallgassa az egykori barátot, tanítványt, tanárt, kollégát és párját, eleget téve az udvariasság és természetes kíváncsiság igényeinek, talán maga se gondolta volna, hogy újjászületve, felejthetetlen élménnyel gazdagodva tér haza, mely élmény éppen azon isteni táplálék szavakban meg nem fogalmazható részét képezi, melyről a napi evangélium szólt.
Rostetter Szilveszter