Szentmisén emlékezett dr. Márfi Gyula érsek, Ebele Ferenc ny. magyarpolányi plébános és dr. Janka Ferenc görögkatolikus parókus az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozataira Veszprémben november 4-én.
A Brusznyai Árpád emléktáblánál tartott megemlékezést követően az önkormányzat – és a keresztény egyházak képviselői a Szent Mihály Bazilika Főszékesegyházban részt vettek a Veszprém 1956. november 4-i szovjet megszállásának 58. évfordulója alkalmából bemutatott szentmisén.
Dr. Márfi Gyula érsek a homíliájában a szabadságról, mint az egyik legnagyobb kincsünkről beszélt. Kitért arra, hogy a szabadság hiánya korlátoz bennünket abban, hogy képességeinket kibontakoztassuk, talentumainkat kamatoztassuk. A hiánya megfoszt bennünket a szeretet gyakorlásának lehetőségétől is. Minden embernek joga van a szabadságra. Ezért nagyra értékeljük azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel az ember biztosítani akarja a maga és embertársai számára az alapvető szabadságjogokat. Ezért fontos számunkra az 1956-os szabadságharc, amelyben a magyar nép megpróbálta lerázni egy idegen hatalom uralmát és elérni azt a demokráciát, amelyben a választás szabadsága és az általános szabadságjogok minden ember számára biztosítottak.
A szentmisén Dr. Janka Ferenc görögkatolikus parókusa hősök és szentek példáján keresztül mutatott rá arra, hogy az a hős, aki megtartja még akkor is cselekvőképességét, amikor a körülötte lévők, már elveszítik azt. A szent attól több mint egy hős, hogy ebben a helyzetben sem inog meg benne az a hit, hogy szereti az Isten. A hősökre emlékezve a kérte Istentől azt a kegyelmet, hogy tudjunk magunknak is a kis hősiességet és egy kis szentséget kérni.
A szentmisén jelen volt és beszédet mondott a társegyházak képviseletében:
Niederhoffer Zoltán református lelkész kifejtette, hogy bár 1956. november 4-én véget ért egy földi álom, és hamvába hullt a szabadságba vetett remény, mégis az áldozatokra való emlékezés bátorította az embereket, hogy a külföldi elnyomó hatalmak sem képesek teljesen leigáznia az embert.
Isó Zoltán evangélikus lelkész az ártatlan áldozatokért érzett megrendültségében azért imádkozott, hogy Isten tartsa meg a szabadságharc áldozatait kegyelmében és részesítse őket az örök élet kegyelmében.