Egyházunk vezetésével elérkeztünk húsvét ünnepének a kapujához, a nagyhéthez, a szent hétnek a megünnepléséhez. Sok szép emlék van bennünk, hogyan szoktuk ünnepelni, mely napon milyen élmények érnek bennünket. S a húsvéti ünnep készületében vágyakozunk is ezekre az élményekre. Vágyakozunk a közösségi találkozásra, vágyakozunk az imákra, vágyakozunk arra, hogy testvérekkel együtt hallgassuk az Úr szent igéjét, hogy megtehessük azokat a gesztusokat, amelyek számunkra a nagyheti szertartásokat élővé, elevenné teszik. Mégis azt kell megállapítanunk, hogy az idei esztendőben a nagyhét ünneplése is másképp történik, mint ahogy azt megszoktuk, vagy számunkra az kedves, vagy ismerős. Így van ez az élet többi területén is, hiszen ez is a járvány, amit mi mindannyian átélünk, hatása; lényegileg és alapvetően változtatja meg mindennapi szokásainkat, a mindennapi rutinokat. Át kell gondolni, mit teszünk az iskolával, hogyan végezzük el alapvető feladatainkat, hogyan kapcsolódunk a rokonokhoz, barátokhoz, ismerősökhöz; és ugyanígy, a a lényegre irányítva figyelmünket akarjuk ünnepelni a nagyhétnek az ünnepét is.
Mint ahogyan megkívánja mindennapi életünk változékonysága, hogy csak a lényegre figyeljünk és ezeket tartsuk szem előtt, fontos, hogy a liturgiát tekintve is a lényeget emeljük ki.
“Nagyon fontosak a szertartásos elemek, de ezeket az egyházmegyék papjai egyedül fogják végezni, hogy elhangozzék a szó, megtörténjék a gesztus, s a hívek, a gyermekek, a fiatalok, az idősek pedig lélekben tudják követni ezt az isteni gesztust, merthogy erről van szó.”
Nem csak egyszerűen eljátszunk valamit a nagyhét szertartásaiban, nem csak egyszerűen ismétlünk szertartási szövegeket, hanem arra a Krisztusra figyelünk, aki mindent, mindent oda akar adni az Atyának, mert számára egyetlen egy fontos, hogy szeresse az Atyát, és ennek tanújelét adja. Ehhez a kapcsolathoz képest válik minden értékessé az Ő életében, és válik értéktelenné minden, amit tesz, vagy amit gondol, vagy amit tanít. Így vagyunk mi is a liturgiát illetően.
Nem tudunk részt venni úgy, ahogy megszoktuk a közösségi ünneplésben, de tudunk figyelni arra a Krisztusra, aki elindul Jeruzsálembe, hogy ott átadják az Isten Fiát az ember kezére, gonoszok kezére. Ott megalázzák, megszégyenítik, megölik, és Ő vállalja ezt. Nem egyszerűen eltűrni, nem csak pozitív eredményt akar a rossz körülményekből kihozni, nem csak ura akar lenni az eseményeknek – mert ez mind-mind emberi gondolkodás –, hanem Ő az Atyát akarja szeretni, az Atyát szereti akkor, amikor bevonul Jeruzsálembe, bár pontosan tudja, hogy az ünneplő szavak mögött a »feszítsd meg« kiáltást hallja. Önmagát akarja odaadni akkor, amikor az utolsó vacsorán megtöri a kenyeret, amikor megmossa a tanítványok lábát. Önmagát akarja odaadni akkor, amikor önként viszi és vállalja a keresztet, az értelmetlen, a végeláthatatlan szenvedést, mert szereti az Atyát. És önként vállalja, akarja az Isten némaságát nagyszombatban, hogy aztán megérintsen minket húsvétvasárnap gyönyörű hajnala.
Egészen másképp fogjuk ünnepelni – püspökök, paptestvérek, hívek – az idei húsvétot. Hiányozni fognak a kapcsolatok, a családi találkozások, a szokások, de mindezek mögött fedezzük fel a bennünket szerető, értünk önmagát feláldozó Krisztust. Segítsen bennünket, hogy hitünk lényegére tudjunk figyelni. És bátorítok mindenkit – a családfőket legfőképpen, hogy amint a Bibliában a családnak a feje beszámol arról a gyermekeinek, hogy mit is ünneplünk, és elmondja az Egyiptomból való szabadulásnak a csodálatos történetét – legyenek a családfők, a családok, a nagyszülők ennek az ünnepnek mesélői, átadói, hogy miként a liturgia is mindig, mindig az Istent dicsőíti, de ugyanúgy az ember életét hivatott megszentelni.
Áldott ünnepet, áldott készületet kívánok! Bízzunk nagyon az értünk önmagát feláldozó Krisztusban!
Minden kedves testvéremnek, paptestvérnek, katekéta testvérnek, családtagnak, idősnek, nyugdíjas testvérnek áldott készületet kívánok, és kívánom, hogy otthonainkban sikerüljön átélni az önmagát feláldozó Krisztus szeretetét!
*
A felvétel Pécsett, a Havi hegyi fogadalmi keresztnél készült.
Forrás, fotó és videó: Pécsi Egyházmegye