Vidám majális és apák napja Pápán
A Veszprémi Főegyházmegye családjainak hagyományos majálisát ez évben Pápán szervezték meg május elsején, Munkás Szent József napján, egyúttal az apák napját is megünnepelve. A találkozó helyszíne is szimbolikus volt, a város határában álló Szent József kápolna és közösségi ház, mely mögött épült meg tavaly a házaspárok útja, s melynek udvara kiválóan alkalmas közösségi játékra is.
A majális szentmisével kezdődött, amelyet Tál Zoltán keszthelyi plébános mutatott be, paptestvéreivel koncelebrálva.
Szentbeszédében az atya Szent Józsefről, az ő Szent Családban betöltött szerepéről szólott, és mint a mindenkori családok patrónusáról, oltalmazójáról elmélkedett.
Szent József tiszteletében az 1600-as esztendő egy fordulópontnak tekinthető, mondta. Addig Szent Józsefet csak a Szent Család közösségében, Máriával és Jézussal együtt festették meg, ám ekkor a krétai származású görög festő, El Greco a toledói érsek megbízásából az érsek magánkápolnájában elkészítette azt az alkotását, amely Szent Józsefet fiatalon ábrázolja, mellette, a kezét fogó Jézussal, amint egy szentmisén vesznek részt, szemben a celebráns püspökkel. Vagyis, Szent Józsefet egyedül Jézussal festette meg, Mária nélkül. Mély teológiai üzenete volt ennek az alkotásnak arra a korra, és üzenet korunknak is, mutatott rá Tál Zoltán. A kép eszünkbe juttathatja Káin történetét, aki Ábel meggyilkolása után Isten kérdésére (Hol van a te testvéred?) úgy válaszolt: „Őrzője vagyok én testvéremnek?” Boldog II. János Pál pápa üzenetét idézi e bibliai kép, aki a Redemptoris custos című enciklikájában Szent Józsefről elmélkedik, aki a Megváltó őrzője lesz, aki felelősséget vállal az Anyáért, az Istenszülő Szűzért és felelősséget vállal a Gyermekért, a Megváltóért. Majd James Dobson könyvét idézte (A fiúk nevelése), amelyben a szerző apjára emlékezik, aki híres vándorprédikátor volt, s így családjával nem sokat volt együtt, de karrierjéről lemondott, mikor felismerte: fiának, gyermekeinek nevelése, azaz Istentől rábízott feladatkörének felelőssége a családja mellé szólítja.
El Greco képe azonban még ennél is többet mond, fűzte hozzá az atya: a képen ketten vannak, József és a gyermek Jézus, s ez szimbolikus értelemben jelenti a családot és a papot is. A papnak sokszor felteszi a kérdést világ, miért él cölibátusban, miért nincs családja, nem vágyott rá soha…? S Greco képe erről szól, annak ajándékét és titkát rejti magában, hogy a család kezét fogja a papnak, a pap pedig a családnak. És a hit útján járva a család ajándékká válik a papnak, s az egyházi közösségben a pap útmutatója lesz a keresztény családoknak. A közösségben ugyanis Isten rábízza a családokat a papra, és a családokra rábízza a papot. Így a pap és a családok sorsa, felelőssége közös, s ez a kéz a kézben vezető út ajándék, érték és titok, zárta prédikációját Tál Zoltán.
A szentmise után az atya ünnepélyesen megáldotta az apákat, nagyapákat és a leendő apákat az oltár előtt, kérve a Jó Istent, hogy a családnak nemes eszménye és méltósága, az őrzői felelősség hűsége mindig az édesapák szeme előtt lebegjen.
A szertartást vidám, békés együttlét követte sok-sok programmal. A közös, szabadban elköltött ebéd után csoportos társasjáték következett az udvaron, illetve bent a közösségi térben kézműves foglalkozásokat, játszóházat szerveztek a kicsinyeknek. Pónilovak, sport és lovaskocsikázás is várta a szülőket és gyermekeket, valamint a Pegazus Színház egy bábelőadással szórakoztatta a kicsiket. A színes, tartalmas, lélekben is frissítő programok után délután a családokat áldással és énekszóval bocsátotta útnak Salgó Ferenc atya, a templom plébánosa.
Toldi Éva
[simpleviewer gallery_id=”274″]