Várszegi Asztrik püspök, főapát június 28-án pappá szentelte a Tihanyi Bencés Apátság templomában Barkó Ágoston és Mihályi Jeromos diakónus szerzetestestvéreket.
E nap kiemelkedően jeles ünnep a szentelendők, hozzátartozóik, a tihanyi bencések és a Magyar Bencés Kongregáció számára, hangzott el a bevezetőben, de mindemellett a Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére közel ezer éve emelt tihanyi apátság számára is, hiszen talán sohasem történt még itt papszentelés. E szertartásoknak a helyszíne az utóbbi időben többnyire Pannonhalma volt, mint a kongregáció központja. A nagy jelentőségű, történelminek is nevezhető eseményt online video-közvetítéssel is nyomon követhették az érdeklődők.
Korzenszky Richárd perjel szeretettel köszöntött mindenkit, megkülönböztetett tisztelettel a szertartást vezető Várszegi Asztrik atyát, valamint a velük együtt ünneplő Mádl Dalma asszonyt, aki kezdettől szeretettel kísérte a tihanyi közösség és fiataljainak életét.
A szentmise szertartásában az evangélium elhangzása után kiválasztották a papjelölteket, majd miután a perjel kérte felszentelésüket és a tihanyi közösség nevében kijelentette, hogy alkalmasnak találtattak az áldozópapság rendjébe való szentségi felvételre, megkezdődött a papszentelési ceremónia. E rendkívüli szertartásra Szent Péter és Pál apostol ünnepének vigíliáján kerül sor, emelte ki szentbeszédében Várszegi Asztrik püspök. Péter és Pál voltak az elsők, akik Isten Jézus Krisztusban megvalósult művét tovább folytatták, s ennek az üdvösségnek folyamatába léphetnek majd be a szentelendők is. Ünnepi nap e mai, örvendezzünk és ujjongjunk, s tudatosítsuk magunkban, hogy a tihanyi templomban az Úr jelenlétében most együtt van az égi és a földi Egyház, mutatott rá. A papjelölt testvérek szentségi meghívást kaptak, hogy ezután ők is tovább vigyék Húsvét örömhírét az Egyházban. S az e napra előírt evangéliumi szakasz alapján a papszentelési szertartás alkalmával az Egyház a Szentlélek által újra megkérdezi a papjelöltektől, amint az Úr kérdezte egykor Pétertől: Szeretsz engem? Jobban szeretsz-e mindenki másnál? S ha erre ők igent mondanak az Úrnak, akkor majd ők is hirdethetik Isten igéjét az emberek között, s szentségi szolgálatukkal tovább épülhet, teljesedhet, gyarapodhat a keresztény közösség, fűzte hozzá.
Majd a szentelendőkhöz fordulva folytatta: Miként Péter és Pál tanúságot tettek az Úrról, ti is bátoríthatjátok majd az embereket Isten kegyelmének ígéreteivel. Egy olyan világban kell ezt tennetek, amely hideg, de nektek küldetésetek, hogy építsétek a nehézségek közepette is az Egyházat. Küldetésetek bátorítani a gyöngéket, felemelni az elesetteket, a szegényeket, s tudnotok kell szólni a kívülállókhoz is a szeretetnek azon hangján, amely bíztat és hív. Végezetül Ferenc pápának május 23-án a Szent Péter-bazilikában elhangzott szavait intézte felhívásként, küldetésként a szentelendőkhöz: „Lelkipásztornak, papnak lenni azzal jár, hogy minden nap hinni kell a kegyelem erejében, mely az Úrtól származik. Arra vagyunk hivatottak, hogy megvalósítsuk Isten akaratát, álmát, aki nem utasít el egyetlen embert és egyetlen népet sem. Képesnek kell lennünk a szenvedők meghallgatására, s támogatnunk kell útjukon azokat, akik úgy érzik, hogy nem képesek az előre haladásra. Terjesztenünk kell a reményt nagy figyelemmel és odaadással. Az egyház szolgálata a készségességben, az engedelmességben, a teljes odaadásban nyilvánul meg. Szeretni az Urat azt jelenti, hogy mindent embertársainknak adunk, ha kell, saját életünket is.”
Ezután a papjelöltek ígérettételével folytatódott a liturgia, melyben a fiatalok fogadalmat tettek többek között arra, hogy szolgálatukat teljes egészében Isten akarata szerinti odaadással fogják végezni, illetve engedelmességet ígértek a megyés főpásztornak és rendi elöljárójuknak. Miután a jelöltek Isten oltára előtt földre borultak alázattal, a papság és a hívek a Mindenszentek litániájával imádkoztak fölöttük, értük, papi hivatásukhoz a Szentlélek kegyelmét kérve. A kézrátétel és a felszentelő imádság révén beteljesedett felszentelésük, magukra ölthették az ünnepi miseruhát, s kezüket a szent olajjal megkenve a püspök kezükbe adta jelképesen liturgikus szolgálataikhoz a kenyeret és a borral telt kelyhet. Végül a békecsókkal zárult a szentelési szertartás, amely jelképes kifejezése annak, hogy a közösség befogadja az új paptestvéreket. A szentmise szertartásában a frissen felszenteltek ezután már áldozópapi megbízatásukkal szolgáltak, koncelebráltak.
Toldi Éva
[simpleviewer gallery_id=”320″]