Márfi Gyula érsek 2017. június 17-én Hévízen áldozópappá szentelte Tóth Gábor Norbert diakónust.
A papszentelésre a Szentlélek-templomba nagy számban érkeztek papok, rokonok, barátok és hívek, hogy együtt ünnepeljenek és imádkozzanak. Az evangélium felolvasása után kezdetét vette a kiválasztás szertartása, amelyben dr. Varga István a Boldog Gizella Szeminárium és a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola rektora felterjesztette a jelölteket a szolgálatra, alkalmasnak ítélve őket a feladatra.
Szentbeszédében érsek atya a papok szolgálatáról beszélt. Kiemelte, hogy a papok első feladata, hogy tanítónak kell lenniük. A második feladat a szoros értelemben vett papság, a Szentségek és szentelmények szolgálata. A harmadik feladat, legyen a pap jó pásztor, aki egységben tartja a hívek közösségét.
A szentelendőhöz szólva kérte, hogy ne csak azért imádkozzon, hogy neki adjon a Szentlélek kegyelmet, ahhoz, hogy jól tudjon szólni az emberekhez, hanem, hogy az emberek lelke valóban megnyíljon a jó szóra. Imádkozzon azért, hogy meghallják szavát és megérintse őket beszédén keresztül a Szentlélek kegyelme.
Hinnünk és bíznunk kell abban, hogy amit teszünk annak van értelme. Még akkor is ha pillanatnyilag nem látjuk. Remélnünk kell, hogy minden jó szándékú mozdulatunkat, cselekedetünket odafönt számon tartják, különösen akkor, ha megmaradunk mindig alázatosak – hangsúlyozta a főpásztor. Majd befejezésül felolvasta Reményik Sándor Akarom című versét.
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
A szentbeszéd után az áldozópapjelölt az érsek elé járult és letérdelve tiszteletet és engedelmességet ígért az érseknek és utódainak. Ezt követően a Mindenszentek litániája alatt arcra borult, míg a többiek letérdelve imádkoztak. Ezután az érsek a két kezét a szentelendő fejére tette, amit a papság kézrátétele követett. Ezt követően énekelte el az érsek a felszentelő imádságot. Ezután a felszentelt új papra ráadták a stólát és a miseruhát, majd a főpásztor megkente kezeit krizmával. Végül átadta nekik szolgálata eszközeit a paténát és a kelyhet, majd a szentelési szertartás lezárásaként békecsókot váltott, amit a papság békecsókja tett teljessé.
Ezt követően az újonnan felszentelt pap együtt mutatta be a szentmisét főpásztorával, majd a szertartás végén újmisés áldásban részesítette.
