Az ünnepi szentmisén a templomot megtöltötték a tihanyi és környékbeli hívők, az András atya szülővárosából, Hévízről érkezett zarándokok, a magyarországi bencés szerzetesközösségek képviselői, az egyházmegyés papok, az apátság barátai, a bencés diákok és öregdiákok.
Udvardy György érsek szentbeszédében megemlékezett Szent Imre hercegről, aki a hagyomány szerint Veszprémben, a Szent György-kápolnában tett szüzességi fogadalmat, ezzel áldozatot, önmegtagadást vállalva a fiatal keresztény magyar államért. „A papi szolgálat lényeges eleme a lelki, testi tisztaság, az önzetlen istenszolgálat, az emberek megszentelése” – hangsúlyozta a főpásztor.
A papszentelés szertartása a szentbeszéd után következett: a szentelendő először ígéretet tett az evangélium hirdetésére, a szentmisének és a szentségeknek az Egyház kétezer éves hagyománya szerinti végzésére, a szerzetesközösség vezetőjének és a megyéspüspöknek való engedelmességre, a Krisztus szerinti áldozatos papi életre.
Ezt követően a Mindenszentek litániáját énekelték, mialatt a szentelendő az önátadás jeleként a szentély kövezetén feküdt.
Majd Udvardy György érsek és a jelen lévő papok rátették kezüket a jelölt fejére, közölve vele a Szentlélek erejét. A kézrátétel visszavezethető az ősegyház koráig, az apostolok idejéig, ezzel adják át a papi megbízatást.
Ezután a felszentelő imádság következett, majd a beöltöztetés a miseruhába, a kezek megkenése szentelt olajjal és a miséző kehely és az ostyatartó tányérka átadása.
Fotó/forrás: Magyar Kurir
Udvardy György érsek atya homíliáját itt olvashatják:
„Főtisztelnök Paptestvérek, kedves András Testvér! Kedves Testvérek!
A mai szentleckében egy olyan füzért, olyan sort hallottunk, ami a keresztény létünknek a lényegét, Krisztushoz tartozásunk lényegét, de a papság szentségének a lényegét is hordozza. Isten, aki kiválaszt, Isten, aki meghív, Isten, aki igazzá tesz, Isten, aki megdicsőít. Ez Jézus Krisztusnak az életútja. Ez minden keresztény embernek az életútja, de ez a szentségben, a papság szentségében kiemelt módon is a papnak az életútja. A szentelésből fakadóan András testvér perceken belül a te életutaddá is válik a szentség erejében.
Krisztusi életút és a papságnak az életútja egy és ugyanaz, ugyanabból forrásozik. Az Atya az, aki küldi a fiát. Az Atya az, aki kiválasztja őt, aki az ő igazságát bebizonyítja, aki megdicsőíti, ő pedig megdicsőíti az Atyát. És ezt látjuk a kiválasztott tanítványok esetében is. Jézus az, aki nevükön szólítja őket, Jézus az, aki magához hívja őket, hogy nála legyenek, hogy vele legyenek. Jézus az, aki átadja az Atyának az ismeretét, szeretetét, átadja azt az igazságot, ami abban foglalható össze, Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Hatalommal ruházza fel őket és küldi őket. Ez a kiválasztás, küldés, hatalom megdicsőíti az apostolokat, de sokkal inkább az ő szolgálatuk által nyilvánvalóvá válik az Atyaistennek a dicsősége, jósága, szeretete.
Kiválaszt, meghív, igazzá tesz, és megdicsőít.
A te saját életedben személyesen, egészen személyesen és senki másnak meg nem magyarázható módon, de mégis nem megkérdőjelezhető módon fölismerted ezt a kiválasztást, fölismerted ezt a meghívást, és most a szentség erejében elkezdődik az a folyamat, az a kapcsolat, az a bensőséges kapcsolat, ami az igazzá tételt, a megigazulást és a megdicsőítést teszi majd eredménnyé.
Számtalan okot, számtalan indokot tudnék felhozni, miért döntöttél így.
Az egyház is fel tudja hozni az indokot, hogy miért választott ki téged, miért akarja rád bízni a szentség erejével az Atya dicsőségének a szolgálatát fia által.
Ez az isteni titok Isten és ember találkozása, a szentség ereje és a szentségnek a titka. Ennek vagyunk most részesei. Ugyanakkor azt is látjuk, ez a kiválasztás, meghívás, igazzá tétel, megdicsőítés, szolgálatot is jelent. Épp a mai evangélium hívja fel erre a figyelmet. Amikor azt hallottuk, csípőtök legyen felövezve, legyetek készen, virrasszatok, hogy bármikor, amikor érkezik uratok, készen álljatok.
Számomra ez a kép Isten fiának a készségét mutatja meg. Felövezett csípő, az azt jelenti, hogy úgy rendezem a ruháimat, úgy rendezem eszközeimet, úgy rendezem mindazt, aki vagyok, a képességemet, a tudásomat, a tapasztalatomat, hogy szolgálni tudjak, hogy indulni tudjak, hogy bármikor, amikor az Úr érkezik, bármikor, amikor az Úr hív és bármire, akkor tudjak lépni, tudjak indulni, ne legyen akadály, sem fáradságom, sem kétségbeesésem, sem küzdelmeim, sem semmi körülmény, csípőtök legyen felövezve.
Isten fiának a készsége ez. Ebben a készségben benne van az Atya tökéletes ismerete. Benne van ez az alapvető kapcsolat, ő ismeri az Atyát és meg akarja ismertetni velünk az Atyával való kapcsolatát, át akarja ezt adni. Benne van az is, hogy semmi más nem akar tenni, mint amit az Úr a tőle kér. Az Urának az akarata az ő cselekvésévé válik. S akkor is igaz ez, amikor az Úr közelségét érzi, és akkor is igaz ez, amikor talán távol érzi magától az Urat, talán késedelmesnek az érkezését, de ugyanazokat a cselekedeteket teszi, mint amit az Urától látott. A szolga figyeli az Úr kezét, úrnőjének kezére figyel.
Ebben a készséges magatartásban benne van egy mérhetetlen szereteten alapuló engedelmesség. Nekem az jó, az az életem, az a jövőm, amit az Isten akar. És úgy, azon a módon, ahogyan ő akarja. Miért? Mert ő szeret, én pedig bízom benne. És most ezt a bizalmat akarja szentség erejével benned is megerősíteni. Bízol benne? Rábízod magadat az ő akaratára, szándékára, ugyanazokat a cselekedeteket akarod végrehajtani, amelyeket Jézusnál láttál, Jézus cselekedetei ezek.
Ebben a készségben benne van egy dinamikus, aktív várakozás. Egy ötlettel teli Szentlélek fantáziájával teli várakozás, ami éppen a föltámadás erejéből örömet, kezdeményezőképességet, bátorságot, ötletet ad ahhoz, hogy az életet jól tudjuk élni és az életet jól tudjuk szolgálni. A virrasztásban a készségen túl benne van a kapcsolatnak a gyönyörű tapasztalata az Atyával, de benne van a jövő birtoklása is. Úgy várakozunk, hogy már birtokoljuk, hogy már az a miénk. Papnak kiemelt szolgálata ez.
Csípőtök legyen felövezve, álljatok készen virrasztva, amikor uratok érkezik, legyetek készek a szolgálatra.Ez pedig azt is jelenti, hogy a virrasztás, a készség, az fölötte áll minden körülménynek. Sőt, a körülmények ellenére, a körülményekkel együtt vagyok virrasztó, azért mert erre kapok erőt, bátorítást, meghívást az Uramtól a szentség erejében.
Virrasszon! Legyetek készen arra, amikor az Úr érkezik, tudjatok készen szolgálni. Ezt a szolgálatot a pap, a papságra jelentkező sosem önmagában vállalja el. Ott van mögötte egy egyházmegye, itt esetedben itt van mögötted egy közösség, egy közösségnek a hagyománya, tapasztalata. A testvérek, a közösségnek a terve, a közösségnek a karizmái, mindaz, ami a közösséget az egyházban gyönyörűvé, gazdagítóvá, gazdaggá teszi. Támogat ez a közösség, ugyanakkor várja a te szolgálatodat, hogy az Istentől kapott kegyelmek révén gazdagítsd ezt a közösséget a készséged, a szolgálatod által.
Egy gyönyörű ünnepet ünneplünk ma. Szent Imrére emlékezünk, akinek a fogadalmára emlékezünk az erős hagyomány alapján, melyet éppen Veszprémben, Szent György Kápolnájának a környékén, vagy éppen ott mondta el, tette le egy ifjú, aki kiválasztást kapott, egy ifjú, aki elkötelezte magát, aki meghívást kapott, aki igazzá vált, és aki megdicsőíti az Istent.
Kívánom, hogy legyen közbenjáród, kívánom, hogy legyen segítőd és kívánom azt az egész hívő közösség számára, a bencés közösség számára, hogy a papságban való részesedésed tegye jelenvalóvá, kézzelfoghatóvá a közösség számára is az isteni kiválasztást, az isteni meghívást, az isteni igazságtételt és a megdicsőítést is. Imádkozzunk ezért.”