Szeles napokkal köszöntött ránk a szelek hónapja, április. Így volt ez ma, 10-én, vasárnap is. Borongós, hideg ünnepnek ígérkezett a nap. Ünnep ez az alsóörsi katolikus közösség számára, hiszen az új plébánia épület elkészültével, ma került sor annak megáldására.
A Veszprémi Főegyházmegye érsek főpásztora, Dr. Márfi Gyula a misét megelőzően arra kérte a templomot zsúfolásig megtöltő híveket, hogy vonuljanak ki a kertbe az új plébániaépület közelébe.
Itt elhangzott egy részlet Szent Lukács evangéliumából. Az érsek úr összefogást, közös akaratot kiemelő beszédéből kitűnt a ritkán errefelé vetődők számára is, milyen rövid idő alatt valósult meg ez a régi álom, az önálló plébánia megépülése, hiszen mindössze tíz hónap telt el a tavaly júniusi alapkőletétel óta. S amit most látunk, az Gillich László mérnök tervei nyomán felépült szép ház, tetőterében közösségi térrel, harmonikusan összekapcsolva a templommal és illeszkedve annak megjelenéséhez. „Legyen ez a ház, a szeretet, a béke, az összetartozás, a közösségi építkezés háza” – mondta érsek úr az épület megáldása közben, mialatt a Gaudium Kamarakórus Halmos László művét énekelte: „Hogy ha az Úr nem építi a házat” kezdetűt.
Községünk polgármestere, Hebling Zsolt beszédében felidézte a templom múltját, hiszen iskolás korából emlékszik még arra az időre, amikor a régi iskolaépület utcafrontra néző tantermében folytak a vasárnapi misék. Aztán sokkal később megépült a mai templom, ami öt éve a Boldog Gizella Királyné Plébánia nevet kapta. „… a mára igen erős közösség és az összefogás eredményeképp most felavathatjuk a korszerű plébánia épületét, amely a jövőnek szól; a minőségi lelkipásztori szolgálatot alapozza meg, nagyon lényeges szerepet fog betölteni mai legfontosabb küldetésünk, keresztény hitünk továbbvitelében, amelyben plébános úr – Péter atya – személye – mint meghatározó, aktív ember – garancia” – mondta a polgármester. Majd felsorolta, milyen forrásokból sikerült megvalósítani (egyházközség, főegyházmegye, hívek adakozása, magyar állam, önkormányzat). A polgármester nem érkezett üres kézzel, ajándékba hozta Kneipert László, Alsóörshöz ezer szállal kötődő festőművész „Krisztusfej” c. képét, mely éppen 99 évvel ezelőtt, 1917-ben készült, s ezen túl a templomot fogja gazdagítani.
A szentmisére ezután került sor. A főpásztort egy vegyeskari művel köszöntötte a Pusker János vezette kórus, Anton Bruckner: Ecce sacerdos magnus (Isten hozta, Főpásztor!). Ez a húsvét 3. vasárnapja a feltámadást követő időszakra emlékszik. Arra, hogyan jelent meg az Úr apostolainak, tanítványainak, s azok feltámadáshoz való viszonyulásaihoz.
A főpásztor szentbeszédében is kitért erre, saját életéből említett példával szemléltetve az Úr felismerésének akadályait. Sokszor észre sem vesszük a megjelenését, vagy jó esetben utólag jövünk rá, sejdítjük meg gondviselő jelenlétét életünkben. A keresztények mai megpróbáltatásairól is beszélt, hiszen vértanúk ma is vannak. Számítások szerint minden 4. percben meghal egy keresztény ember a világon a hite miatt.
A mai esemény ennél sokkal örömtelibb itt. Négy fiatal: alsóörsi és szentkirályszabadjai fiatalok részesültek a bérmálás szentségében a főpásztortól. A felnőttek kórusa kiegészült a szentkirályszabadjai gyermekekkel, akik csengő hangjukkal gazdagították a misét, a hívek is gyakran bekapcsolódtak az énekbe, ami összességében is szárnyalóan hangzott, a nyitott templomajtók szabad utat engedtek ennek.
A mise végén a főpásztort köszöntötte saját írásával és alkotásával Decsiné Kiss Márta, nyugalmazott kántor. Az érsek úr búcsúzóul még mondott valamit, ami arról árulkodik, hogy nyitott a világi dolgok iránt is. Egy régi-régi Zorán- dal pár sorát idézte, mely az istenkereső ember mai szavai is lehetnek:
„Bocsásd meg az éveket
Mikor nem voltam veled
És adj erőt
És adj időt…„
“Az egyházközségi képviselő-testület tagjai jelentősen hozzájárultak a plébánia gyors felépüléséhez: szakértelmükkel, odafigyelésükkel, időráfordításukkal és társadalmi munkájukkal nyújtottak önzetlen segítséget. Ki-ki abban segített, amiben tudott, és a kivitelezési munkálatok folyamán mindvégig a konstruktivitás és a nagylelkűség dominált részükről” – mondta Berkes Péter atya, aki immár lakója is ennek a szép épületnek.
A közösségi teret örömmel vették birtokba a gyerekek és a kórustagok, megfelelő körülmények között folynak már itt is a foglalkozások. Az udvaron elkészült a fából ácsolt gépkocsibeálló (az ácsmunkákat helyi vállalkozó, Huszár Gábor végezte), a kertben zöld pázsit övezi a fehér épületet, a kerítések mellett tuják sorakoznak katonás rendben.
Gazdagabb lett a katolikus közösség, a település is, örülhetünk ennek. Köszönet mindenkinek, aki ebben részt vett!
Csiszár Edit
(fotó: Novák Katalin és Zórád Ferenc)
