Ünneplésre gyűltek össze a Veszprémben végzett egykori piarista diákok, tanárok június 29-én a Várban, hogy hagyományos júniusi összevont érettségi találkozójuk alkalmával hálát adjanak az Úrnak gondviselő kegyelméért, a piarista iskolában magukba szívott életre szóló, élettő keresztény szellemiségért.
Az ünnepség a piaristák veszprémi letelepedésének 300. évfordulójára 2011-ben állított emléktáblánál kezdődött, ahol Nagy Károly apátkanonok, a veszprémi székesegyház plébánosa köszöntötte az idős testvéreket, bíztatván őket: tanúságtételükre nagy szüksége van a mai világnak is. Jézus búcsúbeszédét idézte Szent János evangéliumából – Én vagyok az út, az igazság és az élet… Aki engem lát, az Atyát is látja… – majd kiemelte: A papoknak az a feladatuk, hogy láthatóvá tegyék Jézust az Egyházban, megjelenítsék Őt a tanításban, az élet hétköznapjaiban, megmutatva a keresztény embernek, hogyan kell élni. Ez volt a feladatuk, küldetésük azoknak az atyáknak is, akik a hajdani veszprémi piarista gimnáziumban háromszáz éven át tanítottak. Az emléktábla tiszteletadás mindazoknak, névtelenül is, akik itt tanítottak, tanultak, s akiknek neve már az égben is fel van írva bizonyára az Örökkévalóság nagykönyvébe. Amint Krisztus Péterre bízta az Egyházat, úgy építjük ezt az országot mi lelkipásztorok tirátok, piarista öregdiákokra is, mondta. Vigyétek tovább rendalapítótok, Kalazanci Szent József szellemét családotokba, környezetetekbe. Végül megáldotta az emléktáblát.
A piarista ünnep ezután a hajdani piarista Szent Imre templomban (a nemrég megnyílt II. János Pál pápa és XXIII. János pápa szentté avatásának eseményére nyílt kiállítás környezetében) folytatódott szentmisével, melyet Borián Tibor piarista atya mutatott be.
Szentbeszédében a lelki-szellemi gyökerek fontosságáról szólott. A növények is akkor fejlődnek, ha gyökereik megfelelő táplálékot kapnak, ha gondozzuk őket. Mi piaristák, öregdiákok, tanárok is a gyökereinkből táplálkozunk, mondta. Évente ilyenkor júniusban az összevont érettségi találkozókon rendünk egykori templomában valamiképpen a gyökereinket keressük, próbáljuk feleleveníteni, nem pusztán emlékezéssel, hanem a piarista szellemiség lángjának erejével. A piarista múlt gyökerei beépültek lelkünkbe, idegrendszerünkbe, s 65, 60, 55… év óta táplálnak bennünket ma is.
Madáchot idézte ezután, Az ember tragédiájából Ádám utolsó mondatát: „Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni!”. A Tragédia üzeni, hogy az ember mindig képes felülemelkedni a problémákon, képes felállni, ha elesett is az életkaptatókon, ki tud emelkedni a tragédiákból is, azaz reményre termett, de csak akkor, ha Isten kezét fogja. Ádám utolsó mondata ezért módosításra szorul, hiszen egész életünk útja a megoldásokhoz vezet, a végső célhoz, magunk kiteljesítéséhez, hogy méltóképpen érkezzünk majdan Isten mennyei országába. Ezt a véget nem feledni, hanem éppen hogy szeretni kell! – mutatott rá. Mert ez a vég nem lezárás, ez inkább koronája földi életünknek, amelyet követ majd a még teljesebb élet, az örök élet. Imádságra hívta fel ezért a piarista öregdiákokat, hogy ki-ki számot vetve még teendőivel, tudja elfogadni örömmel a véget, amely Isten iránymutatásával és gondviselésével majd a boldog örökéletbe vezet.
A szentmise záróakkordjaként felcsendült a piarista himnusz is: „O Pater parvulorum norma virtutum…Kicsinyeknek atyja, erényekre példa, nézz reánk a mennyből tanítványaidra!…”
A szertartás után Varga Miklós confrater, a veszprémi piarista öregdiákok baráti körének vezetője érettségi emléklapokat adott át Borián Tibor atyával a 65 illetve 60 éve végzett piarista diákoknak.
Toldi Éva
[simpleviewer gallery_id=”572″]