Jó ütemben halad a pápai Szent István Vértanú Plébániatemplom szerkezetmegerősítése, amely a rekonstrukció első lépése.
A Veszprémi Főegyházmegye a pasztorális feladatokon túlmenően kiemelt figyelmet szentel az egyházra bízott épített örökség megóvására és anyagi lehetőségek szerinti fejlesztésére is. Ennek jó példája a pápai Szent István Vértanú Plébániatemplom rekonstrukciója.
Az elmúlt évtizedekben felújításokat ugyan végeztek a templomon, de jelentős állag- és állapotjavító beavatkozások nem történtek.
A tervezést megelőző felmérések során a templom falazott szerkezeteiben – a falakon, a boltöveken, a boltozatokon és a padlástéren – különböző nagyságú, mélységű és mértékű repedéseket tártak fel a szakemberek. Az aggasztó jelenség miatt elodázhatatlanná vált a templom szerkezeti megerősítése.
Orosz Árpád statikus kiemelte, rendkívül körültekintő volt az előkészítő folyamat.
– Szerencsére a szakemberek nem léptek át azon a tényen, hogy kívül-belül határozott repedéseket látunk a falon és elindítottak egy statikai felülvizsgálatot. Kiderült, hogy a tekintélyes tetőszerkezet – amely közel 25 méter szélességet hidal át – szétnyomja a templom falait. A padláson látható, hogy a teljes hosszfal belső oldalán, a boltozaktól három centiméterre elvált az oldalfal. Ennek eredményeként újabb repedések jelentek meg a boltívek közepén. Az állványokról közelről is meg tudtuk vizsgálni az adott falszakaszokat és akadt, ahol a habarcs már csak féloldalasan fogja a téglákat. Az csak idő kérdése, mikor pottyan onnan ki egy-egy tégla, amely így hiányozni fog a szerkezet erőjátékából. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy még akkor tudjuk megerősíteni a templomot, amikor a laikusok számára szinte még észrevehetetlenek ezek a repedések – összegzett a statikus.
Orosz Árpád elmagyarázta, egy speciális módszerrel, úgynevezett feszítőkábeles megerősítéssel hidalják át a problémát. Ez azt jelenti, hogy két szinten építenek be feszítőkábelt a templom koszorúszerű körbefogására. Ezeken kívül a boltvállakat is összefogják, amik kifelé elmozdultak a tető nyomása miatt.
– Más templomokban vonórúdszerűen bent vannak az acélszerkezetek. Ebben a templomban esztétikailag ez vállalhatatlan volt. Tehát abban kezdtünk gondolkodni, hogyan lehet fölülről megfogni, hogy a szerkezetek csak fönt, a padláson legyenek. Ez egy lényegesen drágább és körülményesebb megoldás, de így az acélhuzalokból gyakorlatilag semmit sem fogunk látni – hangsúlyozta Orosz Árpád, aki hozzátette még, ezzel a módszerrel már mintegy ötven templomban dolgoztak nagy sikerrel.
Heitler András DLA restaurátor, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanszékvezetője kifejtette, kollégájával Somogyi Márton festő-restaurátorral a szerkezeti, statikai megerősítéshez kapcsolódó restaurátori munka elvégzése most a feladatuk.
– Akadnak olyan felületek, ahol injektálni, stabilizálni kell a falazatnak, a boltozatnak a belső szerkezetét is, viszont sok helyütt ezeken a részeken kívül egy festett felület van. Franz Anton Maulbertsch freskói díszítik a templom falait, amelyeket mostanáig érintetlen, eredeti állapotukban tekinthettünk meg – igaz az idő előrehaladtával romlásnak indultak. A mester és segédei szekkótechnikával dolgoztak, így ezeknek a rétegeknek a megtartása nem a legjobb. Most az elsődleges feladatunk a festékrétegek stabilizálása, valamint a repedések mellett meglazult festékrétegek rögzítése, a falazat injektáló habarccsal való visszaforgatása, hogy az értékes falfestmények ne sérüljenek tovább – tudtuk meg.
