Az 1940-és Katyń-i vérengzés áldozatainak emlékére mutatott be ünnepi szentmisét Dr. Udvardy György veszprémi érsek a keszthelyi Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomban, 2020. október 26-án. A szentmisén koncelebrált Tál Zoltán plébános, Kiss László esperes, hévízi plébános, Mezei András a karmelita bazilika plébánosa, Krzysztof Grzelak SChr. a budapesti Mindenkor Segítő Szűz Mária – Lengyel személyi plébánia plébánosa, valamint Bacsa Dávid és Merva Péter keszthelyi káplán atyák.
A szentbeszéd elején elhangzott: „A mostani alkalom emlékezésre hívott össze bennünket. S ebben az emlékezésben, amelyben mindannyiunk szívében ott élnek tanult események, élmények, olvasmányok, idős testvéreknek elmesélései, ezek az élmények gyökerünkhöz tartoznak.”
Miként az öröm is nemzedékről-nemzedékre átszármazik, ugyanígy a fájdalom is, a kegyetlen pusztítás emléke és félelme is ott van és jelenvalóvá válnak az életünkben. A főpásztor elmondta: sokszor el akarjuk temetni a múltat, mert fáj, olyan érzelmeket, gondolatokat ébreszt bennünk, amely indulatra, gyűlöletre vezet és nem a jövőt, az egységet, a Krisztustól kapott békességet szülik meg számunkra. Mi szembesülni akarunk a múlt fájdalmával, akkor is, ha ez sebeket érint, még is vállaljuk a szembesülést! Emlékezésünk azonban nem pusztán a múlt eseményére irányul, megköszönve a hősök áldozatát, hogy vállalták a népért, nemzetért való küzdelmet, mert hittek a búzamag törvényében. Minden áldozat, amelyet az ember az igazságért, testvéréért, szeretteiért, népért, jövőért tesz – valamikor termést hoz! Hittel emlékezünk, Krisztus szeretetével és áldozatával – hangsúlyozta a veszprémi érsek. Ez a szeretet, ez az áldozat nem másítja meg a tényeket, nem fedi el és nem bíztat senkit sem valamilyen hamis feledékenységgel, nem kér semmilyen túllépést a fájdalmon, a tényeken, mert ez nem lenne krisztusi. Krisztus magára vállalta az ember szenvedését, mindent, ami túlmutat küzdelmen, értelmes szenvedésen és keresztnek nevezzük, azt Ő magára vállalja és ezáltal tanít bennünket, úgy, hogy mellettünk van. Érsek atya elmondta, hányszor és hányszor elhangzik a közösség és az egyén életében a tragikus események során – az Isten hol van, hol volt? Ő az, aki hordozta testvéreinket a kereszten, Ő az, aki bennünket áldozatvállalásra bíztat, bátorít. Ebben nyeri értelmét az emlékezés – akarunk és képesek vagyunk küzdeni és áldozatot hozni népünkért, nemzetünkért – Krisztus módjára! Elfogadjuk a keresztnek az erejét krisztusi-logika mentén.
A szentmise zenei szolgálatát a templom Salve Regina Kórus Férfikara látta el.
A szentmise után a keszthelyi Fő tér túloldalára vonultak a résztvevők, ahol leleplezésére és megáldásra került a Németh János Kossuth-díjas szobrászművész alkotta emléktábla, mely a Wacław Felczak Alapítvány támogatásával készült el.
1940-ben, a világtörténelem egyik legbrutálisabb mészárlásában több mint 22 ezer védtelen, fogságban lévő katonatisztet gyilkoltak meg katyńi erdőben. Nagy Bálint polgármester idézte fel a tömegmészárlás történelmi tényeit és szólt az az áldozatok emléke előtti tisztelgés fontosságáról. Dr. Jerzy Snopek a Lengyel Köztársaság nagykövete betegség miatt nem tudott részt venni az eseményen, beszédét így dr. Cséby Géza keszthelyi tiszteletbeli lengyel konzul osztotta meg a hallgatósággal.
– Szovjetuniótól mint kommunista nagyhatalomtól való évtizedeken át tartó alapvető politikai függés idejében a „Katiny” szót tilos volt kiejteni, tartalmát pedig megmásították, elhazudták. Majd csak 1990. április 13. után, amikor a Szovjetunió utolsó vezetője: Mihail Gorbacsov beismerte, hogy a lengyel értelmiség 15 ezer képviselőjének vértanúhalála a szovjetek műve volt, akkor tárult fel az igazság 1940 tavaszának tragikus eseményeiről – hangzott el.
Betegsége miatt a tábla elkészültét támogató alapítvány kuratóriumának elnöke is írásban küldte el gondolatatit. Úgy fogalmazott: „az emlékezés képessége és ereje az egyénhez hasonlóan a nemzet életében is döntő jelentőséggel bír. Az emlékezés kötelesség és szolgálat is egyben, amely az utódokra hárul. Ma példát mutatunk a következő nemzedékeknek, bízva abban, hogy értékelni és éltetni fogják örökségünket.”
A beszédek után áldotta meg az emléktáblát dr. Udvardy György veszprémi érsek, aki az áldás után imádkozott a jelenlevőkkel az áldozatokért.
