Március 21-én, a rendalapító névünnepén megtartott hagyományos szertartáson ünnepi vesperással emlékeztek Szent Benedekre a Tihanyi Bencés Apátság templomában.
„Szent Benedekhez szálljon fel az ének, Zengjen szívünkből ünnepi dicséret…” – csendült fel a köszöntő himnusz az ünnepi szertartáson.
Március 21-e régidők óta a legszebb tavaszi ünnepe a bencés rendnek, amikor szerzetesek, diákok és öregdiákok és a bencés templomokhoz kötődő hívek is „szárnyaló szívvel” emlékeznek a rendalapító Szent Benedekre – mondta köszöntő bevezető gondolataiban Korzenszky Richárd, a tihanyi közösség perjele.
A szertartást Dékány Sixtus apát, a zirci ciszterci kongregáció elöljárója vezette, aki szentbeszédében Benedek szellemi–lelki örökségéről, napjainkhoz is szóló tanításáról, üzenetéről szólott: felemelő, szép, lelkesítő a szentek életére visszagondolni. Különösen lélekemelő az a kapcsolat, amely bencéseket, cisztercieket, azaz a Szent Benedek Reguláját követőket a szenthez fűzi. Benedekben Krisztus élő képmását vélik felfedezni. Bár valójában minden szent a krisztusi képmást mutatja fel, csak más-más oldalról, sajátos életével, tanúságtételével, Szent Benedekről elmondható: ő nagyon emberien Krisztus képmása. Az ő embersége az Istenember emberségéből fakadt, amikor felfedezte és meghallotta Krisztus hívását, küldését életében – emelte ki a főpásztor.
Nagy Szent Gergely pápa Dialógusok című művét idézte Szent Benedek életéről, csodáiról: a Regula arra hív, hogy a Mesterre (Krisztusra) figyeljünk, rá szegezzük tekintetünket. Benedek azzal a figyelemmel van irántunk, és azzal a szeretettel nevel minket ma is, amellyel Krisztus figyelt tanítványaira és nevelte őket. Szent Benedeket ezért atyjukként tisztelik a Regula szellemében élő szerzetesek világszerte – mutatott rá Dékány Sixtus apát. Kiemelte: a szent személyisége, szellemisége századokon át meghatározta a keresztény világ alakulását, főként Európában, így Magyarországon is, s lelki tartóoszlopunk ma is, aki létünk célját, értelmét az „Ora et labora! – Imádkozzál és dolgozzál!” intelmében fogalmazta meg. Rámutatva, hogy a közös imádság, de az egyéni is az ember és Isten kommunióját építi, közös együttlétre hív, újjáteremt, erőt ad, hogy bölcsen tudjunk élni, mint szerzetesek és mint hívő keresztények. Ugyanakkor, bár az imádság elébe semmit nem helyezhetünk, nagyon fontos az ember emberségéhez elengedhetetlen a munka, a kézi erővel végzett munka, ahogy testünk, fizikai valónk is szükséges emberségünkhöz. Értelmezésében a munka nem egyszerűen tevékenység, vagy tevékenységek összessége, hanem az a foglalatosság, amely megadja azt a boldogságot, hogy Isten teremtő munkatársakért a világot szebbé-jobbá tehessük általa. Benedek kimondja: a föld, a fa, a kő, amelyet megmunkálnak vagy szerszámmá alakítanak a szerzetesek, a munka által megszentelődik – mondta a zirci ciszterci kongregáció elöljárója.
Végezetül így fogalmazott: a mai világot, a szerzetesközösségeket, világi közösségeket is töltse be az ‘Imádkozzál és dolgozzál!’ megszentelő lelkülete.
A szertartás után az apátsági tetőtérben szeretetvendégség zárta az ünnepet.
Toldi Éva/Magyar Kurír