Dr. Udvardy György érsek Pacsán a Keresztelő Szent János plébániatemplomban mutatott be ünnepi szentmisét Cséry Gergő plébános atyával és Rudi Péter atyával Szent István király ünnepén, Magyarország születésnapján.
Szentbeszédében érsek atya többek között arról beszélt, hogy Szent István királyunkat nem pusztán aért becsüljük és tiszteljük, hogy nagyszerű államférfi volt, hogy előrelátó volt, ügyes, politikai kapcsolatokat épített és jó döntéseket hozott. Ezek fontosak egy államférfihoz, hanem sokkal inkább azt látjuk, hogy Ő maga hozta meg személyesen a döntést Jézus Krisztus mellett. Nem politikai megfontolásból, nem valami érdeket tűzve ki célként, nem is véletlenül, hanem azért, mert felismerte fontosságát, nincs más útja az embernek, mint Jézus Krisztus. Sem egyénnek, sem közösségnek, sem társadalomnak. Mert benne ismerjük meg magát az embert, benne ismerjük meg az Istent, az Ő jóságával. Benne ismerjük meg az Isten szándékát, embert építeni, nevelni, üdvösségre vezetni akaró szándékát, benne ismerjük meg és döntünk személyében, de döntött úgy is, mint ennek a népnek a királya és hozta meg azokat a döntéseket, szabályokat, törvényeket, intézményrendszereket, amelyek egy közösséget éltetni képesek. Érsek atya teljes prédikációját cikkünk végén tesszük közzé.
A szentmise záró áldását követően az egybegyűltek átvonultak Pacsa fő terére, a Szent István térre, ahol Kelemen Tamás Pacsa város polgármestere mondott ünnepi köszöntőt, emlékezett meg államalapítónkról, Szent István királyról, majd leleplezték tölgyfából készült tejes alakos szobrát, amelyet Boa Endre letenyei szobrászművész készített, amit Udvardy György érsek megáldott. Érsek atya köszöntőjében így fogalmazott, a búzamagból búza lesz, ami éltet bennünket. Várjuk a csodát, és közben ez megtörténik napról-napra. Itt van a plébániatemplom, itt van a szentmise áldozat, itt van a kenyér, az örök élet kenyere. Itt van az a kenyér, ami a búzából terem, ami csodálatos módon Isten csodájaként Krisztus testévé válik, és amikor magunkhoz vesszük, akkor testünk nem önmagunkká alakítja a kenyeret, hanem ahogyan Szent Ágoston beszél erről, csodálatos módon a magunkhoz vett kenyér alakít át bennünket krisztusi hitben. Isten csodával ajándékoz meg bennünket. Őrizzük egymásban ezt a csodát, erősítsük és vegyük magunkhoz az Isten adta kenyeret és vegyük magunkhoz bátran az Eucharisztiát, hogy életünk legyen, minden időben és szent elődeinkhez hasonlóan jó döntéseket tudjunk hozni.-mondta érsek atya, majd pedig megáldotta az új kenyeret.
Udvardy György érsek homíliját olvashatják:
Egy nagy tanító beszédnek a végső tanítását, hegyi beszédet zárja le így Mindaz, aki hallgatja, befogadja, megtartja, a sziklára építi az életét, és nem fog összedőlni. Mindaz, aki nem hallgatja vagy hallgatja, de nem fogadja be, akkor bizonytalan talajra épít homokra, számtalan veszélyt hordoz ez, akár úgy is, hogy összedől az egész építmény, mert viharok, nehézségek lesznek.
Úgy tűnik, minthogyha ebben a példabeszédben nekünk választani kell, hogy mit akarunk. Sziklára épít e vagy igazi homokra. Nyilvánvalóan nem ez az igazi választás, mert egyikünk sincs, senki sincs itt, aki azt mondaná, én inkább homokra építek, én inkább vállalom a kockázatot, mi mindannyian sziklára akarjuk építeni az életünket. Biztonságot, bizonyosságot akarunk, jövőt akarunk, békességet akarunk. Senki nincs, aki ennek az ellenkezőjét tartaná jónak, vagy ezután vágyakoznának. Tehát valójában nem az a kérdés, hogy kő sziklára-e vagy homokra építünk életet, hazát, családot, hanem az a kérdés, hogy mi a szikla? Ki a szikla? Mert sziklára volt építve.
Számunkra Szent István király ünnepe egyértelművé teszi, megerősíti és példaként állítja elénk az ember számára; nincs más biztos pont, nincs más bizonyosság, mint Jézus Krisztus. Az Isten fia, aki megváltónk, aki tanít bennünket, aki megmérte nekünk az örök életet és tanít minket, formálja lelkünket.
Mi Jézus Krisztusra építjük az életünket. Ezért kereszteltek meg bennünket. Ezért a keresztségben meg is kaptuk az Ő lelkét, megkapjuk a szívet a szívünkbe a vágyat, hogy akarjunk istenes életet élni és megkapjuk hozzá mindazt a segítséget az Istentől, az egyháztól, a közösségtől, ami segít bennünket életünk útján.
Minden kétséget kizáróan egyértelmű, hogy Jézus Krisztussal akarjuk építeni az életünket. Talán ez nem kérdés egyikük számára sem. Sokkal inkább már az a kérdés, mit jelent ez? Egyházunk tanít. Megismerni Jézus Krisztus személyét egyre jobban megismerni, megszeretni, elköteleződni, dönteni mellette. De ugyanígy fontos megismerni, megszeretni, elköteleződni és dönteni Jézus Krisztus tanítása mellett. Ebben akar megerősíteni bennünket testvérek mai közös ünneplésünk. Mert számtalan olyan körülmény vesz körül minket, ami elfeledteti Jézus Krisztus tanításának az erejét, meggyengíti azt. Vagy annyi mindent mond, annyi minden nehézség vesz körül, hogy már nem ebből a méltóságból szemléljük az életünket, hanem napi küzdelmekből, napi harcokból és azokra akarunk válaszolni, napi nehézségeket akarunk megoldani, ezek fontosak, de a megoldás mindig Jézus személyéből és Jézus tanításából következik számunkra.
Hogyan ismerhetjük meg egyre jobban Jézus Krisztus személyét, Jézus Krisztus tanítását. Hogyan köteleződhetünk el napról-napra jobban mellette? Úgy, hogy elfogadjuk az Ő egyházát. Az egyházával gyűjt egybe bennünket. A közösség életében, a tanítványok egységében, a szentségek egységében, az egyház fegyelemének egységében, az egység őrzésében itt ismerjük meg, mit jelent keresztény módon élni. Ebben erősítenek bennünket elődeink, szüleink, akik előttünk jártak a hitben, és ebben tudjuk egymást is erősíteni. Ha bátorítjuk, buzdítjuk egymást, az Egyházhoz való tartozásunkat, hogy hallgassuk az Isten igéjét vasárnapról vasárnapra, ekkor erősítjük egymást. Járuljunk az Egyház szentségeihez, vegyük magunkhoz az Eucharisztiát, honnan lenne erőnk? Hanem az Eucharisztiából. Éljünk a bűnbocsánat szentségével, hogyha erre szükség van, hogy tisztítson meg, erősítsen meg bennünket, adja vissza a szabadságunkat az Úristen az Ő irgalmával, hogy szabadon tudjunk gondolkozni, látni, ítélni, élni, döntést hozni.
Megismerni Jézus személyét, az ő tanítását, Egyházát, az Egyházban otthonosan élni, hiszen a miénk és úgy otthonosan élni, hogy nemcsak gyermekként kapni akarunk mindig valamit, hanem családunkért teszünk. Hordozzuk egymás lelkét, figyelünk egymásra, és ha valaki lemaradna az úton, valaki nehézségebe ütközik segítsünk neki megoldani. Az egységre és a békességre törekszünk családon belül, közösségeinken belül.
Így tettek Szentjeink is, így a mai napon kiemelt módon Szent István királyunk is. Hiszen az ő életében sem pusztán azt becsüljük és tiszteljük és értékeljük, hogy nagyszerű államférfi volt, hogy előrelátó volt, ügyes, politikai kapcsolatokat hozott és döntött. Ezek fontosak egy államférfihoz, hanem sokkal inkább azt látjuk, hogy Ő maga hozta meg személyesen a döntést Jézus Krisztus mellett. Nem politikai megfontolásból, nem valami érdeket tűzve ki célként, nem is véletlenül, hanem azért, mert felismerte nincs más útja az embernek, mint Jézus Krisztus. Sem egyénnek, sem közösségnek, sem társadalomnak. Mert benne ismerjük meg magát az embert, benne ismerjük meg az Istent, az Ő jóságával. Benne ismerjük meg az Isten szándékát, embert építeni, nevelni, üdvösségre vezetni akaró szándékát, benne ismerjük meg és döntünk személyében, de döntött úgy is, mint ennek a népnek a királya és hozta meg azokat a döntéseket, szabályokat, törvényeket, intézményrendszereket, amelyek egy közösséget éltetni képesek. Ezek közül is kiemelkedő a templom, ami nem pusztán egy stratégiai megfontolásnak volt a következménye, hanem annak a helye, ahol az ember az Istennel találkozhat, ahol találkozhat Krisztussal, ahol ünnepelni tud, ahol felemelheti a lelkét a hétköznapokból, ahonnan erőt meríthet a mindennapok küzdelméhez, ahol dicsőítheti az Istent. Vagyis az Ő személyes döntésében benne van az Ő államférfiúi döntése, felelős döntés a népért, nemzetért és egyértelműen nem csak evilági dolgok között akart eligazítást adni, hanem elvilági dolgainkat egyértelműen az Istenhez kötni minket. Isteni dimenzióba emel. Ezért olyan fontos testvérek például napjainkban, hogy a templomaink megújulnak, mint ahogy itt is fokról fokra a közösség összefogásával, jelenlétével halad előre. Ugyanúgy más plébániákon is hála Istennek ez történik, és nem az épületek megmentése az elsődleges cél, nagyon, hanem méltó hely legyen arra, ahol összegyűlhet Isten népe, megismerheti Krisztus tanítását, az Egyházban otthon érezheti magát és jó döntéseket tud hozni a mindennapi életre vonatkozóan. Ezért olyan fontos, hogy azt lássuk mindennapi kérdésünkre, akár európai, ideológiai kérdésekre, akár társadalmi kérdésekre, akár a családdal kapcsolatos támadásokat nézzük, nem elegendő pusztán emberi társadalmi szinten megfogalmazott válaszokat adni. Ezért nézzük meg mindig az Isten oldaláról, az Isten szent szögéből hozzuk meg a döntéseinkre, ragaszkodunk a tanításhoz, mert ez az életünk.
Óriási ajándék testvéreim, hogy itt a földi élet keretei között közösségben vagyunk, hogy ez a közösségünk alapvetően az Istenhez köt bennünket, onnan nyerjük az erőt és az erőforrást. Ezért van az, hogy mi sziklára építünk. Sziklára, amit nem kezdhet ki semmilyen társadalmi nyomás, semmilyen ideológia, semmilyen olyan bűn, ami elhatalmasodni látszik. Krisztus az erő. Amikor egy édesanya édesapa dönt, Krisztus erejével tud dönteni. Amikor egy idős testvérünk dönt, maga életével kapcsolatban, Krisztus erejéből tud dönteni. Amikor véleményt formálunk társadalmi kérdésekben, Krisztus erejéből tudjuk ezt megtenni, amikor véleményt formálunk gyermekeink jövője érdekében Krisztus erejéből éljük meg. Ha mást tennénk, gyengítenénk magunkat.
Nagyon fontos üzenete az ünnepnek, az ünnep maga. Oly sokszor tűnik úgy, nincs szükség az ünnepre, nincs lehetőség rá.
Nem érdemes hátat fordítani, hiszen amikor elveszítjük az ünnep vágyát, akkor ismét nem sziklára építünk. Az Isten ünnepre hív bennünket. Legyen bátorságunk Szent királyunk ünnepén megerősíteni személyes döntésünket Jézus Krisztus mellett, az Ő tanítása mellett, az ő egyháza mellett, hogy mindennapi életünkben valóban sziklára tudjunk építeni és döntéseink ezt a bizonyosságot hordozzák.