A kommunizmus áldozatainak emléknapján, február 25-én kedden a Szent Mihály Bazilikában megemlékező szentmisét celebrált Nagy Károly apátkanonok aki szentbeszédében arra emlékeztetett, hogy a keresztényüldözésről már Nagycsütörtök óta beszélhetünk. Jézus halála óta az évszázadok során folyamatosan üldözték követőit. Visszaemlékezésében azokról az emberekről beszélt, akik a 2. világháború alatt és az utána következő kommunista megtorlások idején áldozták életüket. Kitért arra, hogy a kommunista vezetők megpróbálták a pásztorokat elszakítani a nyájtól, ezzel törve meg az egyház egységét. Feloszlatták a szerzetesrendeket, bebörtönözték, megfélemlítették a papokat, a családok szétverésére törekedtek, hiszen bárkiért jöhetett a lefüggönyözött autó. Úgy vélte, nincs ige, ami kifejezné, hogy szabadon kimondhatjuk a köszönet szavát a világ előtt elődeinknek, akik a mi életünkért, a boldogságunkért feláldozták életük. Mint mondta, haláluknak a legnagyobb érdeme volt, amit ember elérhet: a szabadság. Felidézte a közmondást, mely szerint a néma gyereknek anyja se érti a szavát. Hangsúlyozta, ha a magyar nép nem fordul a Szűzanyához, ha a magyar nép nem fordul az Istenhez hiába várjuk, a manna nem hullik a kezünkbe. A szentmise végén a húsvéti gyertya meggyújtásával emlékeztek meg az áldozatokról, majd imában kérték, hogy hasonló borzalmak ne fordulhassanak elő többet. Kérték Isten segítségét, hogy még jobb keresztények és magyarok lehessünk.
[simpleviewer gallery_id=”480″]