Már évek óta külön ünnepet tartunk a karitász vasárnapon a Szent László templomban. Nem rendkívüliség, amit csinálunk, és a napi munka mellett – az iskolai és hitoktatói munka mellett – nem is marad idő és energia a rendkívüli készülődésre. Csak: megállunk egy kicsit, egy órányira és énekelünk, verselünk, mesélünk a szeretetről. Ez történt tegnap is. Vasáros atya köszöntette az ünneplésre szép számmal megjelenteket. .A vasárnapi evangéliumi szakaszhoz illeszkedő énekkel kezdtünk. „Amit másért tettél, nekem tetted te mindazt, nékem segítettél!” – Jézus szavai refrénként ismétlődnek a kedvenc ifjúsági énekben. A hetedik osztályos hittanosok felidézték Szent Erzsébet életének követhető mozzanatait, Túrmezei Erzsébet versével pedig az ötödikesek segítettek közelebb jutni a szeretet titkához. A Volt egyszer egy Király énekkel Jézus alakját idéztük, aki példa is és segítség is a szép élethez. A harmadikosok szólót énekeltek a szeretet-tettekről, és két történetet is olvastak hittankönyvükből. A nyolcadikosok, az Ifi és a felnőttek is hoztak történetet, amelyet néha mosolyogva, néha meghatódva hallgattunk. Szép színfoltja volt az ünnepnek a kicsik közös éneklése.
Ünnepünkkel már a Mikulást is készítgettük. A hittanosok játékukból hoztak, hogy majd ajándék lehessen Mikuláskor valakinek. Megértettük, és ízlelgettük annak örömét, hogy a szeretetbe csomagolt ajándék értékesebb mindennél. És ilyen ajándékot adhatunk és kaphatunk is.
Az ünnep hátterében a karitász csoportunk a tartós élelmiszert gyűjtötte és fogja majd kiosztani egyházközségünkben karácsonyra.
Az egymásra figyelésnek, a segítő összefogás imádságos, ünnepi pillanatainak lehettünk részesei. Egy nyolcadikos fiú készítette az énekszövegek diaképeit, és megfogalmazta: valamit kellene a végére kiírni. És megtalálta: Köszönjük, hogy együtt ünnepelhettünk! Vigyük tovább a szeretetet!
Antal Ilona
[simpleviewer gallery_id=”707″]