A Veszprémi Főegyházmegye hitoktatóinak a 2019-2020-as tanévet megnyitó rekollekcióját tartották szeptember 7-én, szombaton Balatonalmádiban. Veni Sancte-val vette kezdetét az összejövetel a vörösberényi Szent Ignác templomban, ahol Udvardy György érsek mutatta be a szentmisét a megjelent atyákkal.
Szentbeszédében a főpásztor buzdította a jelenlévő atyákat és hitoktatókat, hogy Isten erejében mindenre képesek lehetnek. Felhívta az atyák figyelmét, hogy az ő feladatuk a zarándoknép összefogása. Kiemelte a prédikátor könyvéből, hogy számunkra az összetartozás nem luxus, hanem eszköz.
Ezt követően a szomszédos Magtárban került sor az előadásokra, melyet György érsek atya – aki az Országos Hitoktatási Bizottság elnöke is – tartott a katekétáknak.
Az előadás előtt Felker Zsolt hitoktatási referens atya köszöntötte az Érsek atyát, a megjelent atyákat és hitoktatókat, valamint megnyitotta a 2019/2020-as tanévet. A főkoordinátor ismertette a tanévvel kapcsolatos hitoktatási és munkaügyi elvárásokat és buzdította a hitoktatókat, hogy legyenek az új tanévben is türelmesek, szeretetteljesek egymással és a rájuk bízott fiatal lelkekkel egyaránt.
Leitner Veronika, az NEK főegyházmegyei asszisztense tájékoztatást adott a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról és az arra való készület jelenlegi állásáról.
Dr. Udvardy György érsek atya első előadásában utalt arra, hogy nagy kincs, nagy ajándék mindannyiunk számára az Eucharisztikus Kongresszus. Fontosnak tartja a személyes találkozásokat és a hitoktatók eszközének is tekinti a gyerek és a szülőkkel tartott kapcsolatot, hiszen az evangélium lényegét szavainkkal, cselekedeteinkkel lehet átadni. Kérte, hogy most különösen a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus fényében akarjuk végezni a szolgálatunkat. Az Eucharisztia az Egyház középpontja, hiszen az Eucharisztiából élünk. Fontosnak tartja, a szentségi kegyelem megújítását. Óriási éhség van arra, hogy valaki megmondja, hogy ki az ember és ki a keresztény. Egyházunknak evangéliumot hirdető közösségnek kell lenni. Ehhez nagyon fontos a bátor kiállás, vagyis az örömteli kiállás, hogy igen, én ismerem Krisztust. A hitoktatónak a meghívást mindig elő kell segíteni! Küzdelem lesz, de ez Isten országának a küzdelme! Fel kell tenni a kérdést, mit jelent a kereszténynek az Egyház és mit jelent a társadalomnak. A mai ember egyházképe változó, de a keresztény ember és a hitoktató Egyház-modellje mindig olyan kell legyen, hogy még a gesztusai is kifejezzék, hogy Jézus Krisztust képviseli. Az Egyház mindig a kinyilatkoztatásra támaszkodik. Mindig Krisztus személyéhez kell visszatérni és ezt soha nem szabad elfelejtenünk. Egyházunk állandóan változik, univerzális, kultúrákat átölelő, hiszen vállaljuk a múlt sebeit és értékeit éppúgy, mint a mait. Nem szabad elfelejteni, hogy a „régi és az új” között feszültség van. Fontos számunkra, hogy milyen egyházkép szerint élünk: lehet dinamikus, lelkesedő, fiatalos, családos, hiszen ne felejtsük el, amikor az Egyházról beszélünk, magunkról beszélünk. Azok közösségébe tartozunk, akik Krisztussal közösségbe lépnek. Az első előadás zárásaként érsek atya elmondta, hogy a családi szentély nagyon fontos minden ember számára, hiszen mindannyian onnan indulunk el és oda térünk vissza nap, mint nap. Ápoljuk a vallási szokásokat, amiket a családból veszünk.
A délutáni előadás témája az Eucharisztikus nevelés volt. A Krisztus-ismeret elvezeti az embert a döntésekhez, és a beavató szentségek által elvezet bennünket Krisztushoz. A beavatás teljessége az, amikor az Eucharisztiát az ember magához veheti. Szentségi kapcsolattal kapcsolódik Krisztushoz az az ember, aki az Eucharisztiában részesedik. Arra kell készíteni tanítványainkat, hogy az Eucharisztiából, vagy az Eucharisztiával tudjanak élni. Isten önmagával akar átnemesíteni, átformálni bennünket. Jézus életének eseményei az Eucharisztiát magát jeleníti meg. Figyeljük meg az emberi arcot, egy ember arcában bent van az egész élete, az Eucharisztiára is így tekintünk, benne van az egész Krisztus. Isten beletestesül a mi életünkbe, azért mert szeret. Minden, ami az Ő tanításából nem érthető, az Eucharisztiából érthetővé válik. Az Eucharisztia tanít bennünket osztozni, ez vezet bennünket a karitatív tevékenységekhez, az egységnek hatékony művelője és ez egység az Eucharisztia, Jézus teljes életét jelenti számunkra. Mi emberek látjuk a jót és tesszük a rosszat, mert sebzettek vagyunk az áteredő bűn által. Teljes emberek igazán akkor tudunk lenni, ha az Eucharisztiával táplálkozunk, mert az realitás, hogy a gonosztól mindannyian kísértve vagyunk. Ezért mondjuk, hogy Isten országának harci karaktere van. A krisztusi élet meghívást jelent az ember számára, ami sok erőt kíván! A főpásztor bátorította az atyákat és a hitoktatókat, hogy engedjék a Szentlelket szabadon szállni önmagunkban. Teljes emberségre és újjáteremtésre akarjuk elvezetni a mieinket a mindennapi életben. Az ünnepeket tartsuk meg, ne engedjük meg, hogy az ünnep eltűnjön az életünkből, mert akkor sivárrá válik minden. A dolgunk, hogy ünnepet készítsünk és a mi ünnepünk, hogy Krisztust ünnepeljük az összetartozásban. Hittantermeinket tegyük ünnepivé. Ne felejtsük el az ajándékozás és az elfogadás a szeretet jele. Kiemelt feladat a katekézisben, hogy segítsük a felnőtteket is életük értelmének megtalálására. Az élet liturgiájának megélését segíteni kell. Nevelési feladat, hogy legyenek egyértelmű elvárásaink, hiszen a fiatalok igénye a valahova tartozás. Próbáljunk meg vallási, paraliturgikus élményeket adni a fiataloknak, buzdította a hitoktatókat az érsek atya. A mai ember nyitott arra, hogy találkozzon a Szenttel- zárta gondolatait Udvardy György érsek.
A nap zárásaként megérkezett a hitoktatókhoz Dr. Márfi Gyula nyugalmazott érsek atya, akitől Felker Zsolt hitoktatási referens atya köszönt el, megköszönve 22 éves – a hitoktatásért és a hitoktatókért is végzett – szolgálatát a főgyházmegyénkben.
Csomay Tünde
főkoordinátor
