Jézus istenségéről való elmélkedéssel nyitotta meg a Szent Mihály-bazilikában tartott nagyböjti lelkigyakorlat-sorozatot Márfi Gyula veszprémi érsek április 14-én, virágvasárnap. A három, egymást követő estén át tartó lelkigyakorlat első alkalmán a főpásztor Nagy Károly apát kanonokkal közösen mutatott be szentmisét. Az érsek a triduum három napja alatt Jézus Krisztusról mint az Istenről, az Emberről, végül mint a Megváltóról fog elmélkedni a lelkigyakorlatos szentmiséken.
Érsek atya bevezetésül arról beszélt, hogy bár vasárnaponként és a főünnepeken mindig elimádkozzuk a Hiszekegyet, vélhetően nem minden esetben éljük át, avagy értjük teljesen a hitvallás súlyos szavait, melyek Jézus istenségére vonatkoznak, aki az Atya élő képmása, élő Igéje.
– Az Úr Jézus Krisztusnak megvolt az istengyermeki öntudata, a maga tanítását egy síkra helyezte az Atya tanításával, és megbocsátja azokat a bűnöket is, melyeket mi egymás, és az Isten ellen követünk el. Ezt senki sem teheti meg, csak az Isten. Jézus isteni öntudatát sokféleképpen igazolta, szavaiból gyakran erő sugárzott, tanítása hihetetlenül eredeti volt, tanait pedig csodáival igazolta. Azt, hogy valóban Isten fia volt, elsősorban feltámadásával bizonyította. Mikor meghalt a kereszten, minden az ellenfeleinek igazát látszott bizonyítani. A csüggedt tanítványoknak eszébe nem jutott volna, hogy elmenjenek a világra és tanítsanak! Azt kellett volna mondaniuk, hogy ez a Jézus, míg élt, egy népet sem volt képes megtéríteni, és önmagát sem volt képes megvédeni. És mégis: azóta sem szűnik a tanúk és a vértanúk folytonossága. Mindez azzal magyarázható, hogy Krisztus valóban feltámadt a halálból.
Az érsek atya arra is felhívta a figyelmet, hogy a teremtő Isten nyugalma árad Jézus csodáiból is, és ez a természetesség végigkövette útján.
– Csodáival meggyőzte tanítványait, de nem csinált belőlük nagy csinnadrattát. Ebből nekünk is van mit tanulnunk. Nekünk is szeretnünk kell és meg kell becsülnünk a hétköznapi csendes helytállást. Egyáltalán: szeretnünk kell a csendet. A vetések csendben csíráznak ki, csendben növekednek, és zaj nélkül hozzák meg a termést, a virágok is zaj nélkül nyílnak ki. Az igazi keresztény ember legfőbb ismérve a helytállás a sivatagban. Elfogadjuk a csodát és az extázist, de nem ezekért hiszünk, remélünk és szeretünk. Minél inkább azonosulunk Jézussal, az Isten fiával, a valóságos Istennel, annál egyszerűbben, természetesebben, feltűnésmentesebben, reklámmentesebben tudjuk élni Isten fiainak életét – fogalmazott az főpásztor.
A háromnapos lelkigyakorlat április 15-én, Nagyhétfőn és 16-án, Nagykedden folytatódik a Szent Mihály-bazilikában. A 19 órakor kezdődő szentmisék előtt mind hétfőn, mind kedden 18 órától szentgyónásra nyílik lehetőség. Kedden, a lelkigyakorlatot záró utolsó estén a hívek fél héttől szentségimádáson vehetnek részt, a szentmisén pedig a betegek szentségében részesülhetnek.
