A betegek világnapján, február 11-én Udvardy György érsek a veszprémi kórház kápolnájában mutatott be szentmisét Tornavölgyi Krisztián irodaigazgatóval, Megyesi Ferenc érseki szertartóval és Tamás Zoltán kórházlelkésszel. A szentmise után igét hirdetett Wessetzky Szabolcs református kórházlelkész és Isó Zoltán evangélikus lelkész. A szentmisén részt vett dr. Töreki-Vörös Ibolya a kórház főigazgatója. A jelenlegi járványhelyzet miatt a szentmisén hívek, betegek és egészségügyi dolgozók nem vehettek részt, de az élő közvetítésnek köszönhetően bekapcsolódhattak az imádságba.
Bevezető gondolataiban a főpásztor elmondta, hogy idén is fontosnak gondolták, hogy a Lourdes-i jelenések napjához kapcsolódóan megünnepeljék a betegek világnapját, akkor is, ha az elmúlt hónapok mintegy azt sugallják, hogy nincs ok az ünneplésre. A betegség az utóbbi időben egészen közelről érint mindannyiunkat, talán sokkal fájdalmasabban is mint máskor – mondta, ugyanakkor kihangsúlyozta, hogy így is van ok az ünneplésre. Megünnepelni orvosainkat, ápolóinkat, szakápolókat, a segítőket, akik a szolidaritás okán segítenek rászoruló, bajbajutott embertársainkon. Hálát kell adni azért a lehetőségért is, hogy mindeközben most is és egyébként a lelkészi szolgálat révén eljuthatunk beteg testvéreinkhez, akiknek különös módon is szükségük van a segítségre.
A felolvasott evangéliumban Jézus első csodatételét hallhattuk, melyben Jézus, mint az Isten Fia, az Atya küldötte, az irgalomnak a megtestesítője egy ünnepségen, egy lakodalmon vesz részt, ahol első csodáját tette a víz borrá változtatásával. Nem hagyja szégyenben az embert, az ifjú párt – emelte ki szentbeszédében György érsek. Gesztusa túlmutat egy kellemetlen helyzet megoldásán, jelzi mindannyiunk számára, hogy a hatalommal érkező Istennek fontos az ember öröme. Mária személye és szavai – a bizalom és a hit magatartása – pedig Jézusra irányítják figyelmünket.
A betegek világnapján bizalommal, és nagy-nagy hittel kell ezért imádkozunk a betegekért, a hozzátartozókért, az orvosokért, az ápolókért, mert a betegség mindannyiunkat érint. Megtapasztaljuk gyengeségeinket, sérülékenységünket, egymásra utaltságunkat. Szembesülünk a lét korlátjaival, a magánnyal, az emberi lét törékenységével. Azonban megtapasztaljuk azt is, hogy vannak emberek, akik bátran vállalják embertestvéreik szolgálatát akár úgy is, hogy saját életüket is kockáztatják másokért. Egy újfajta szolidaritás ez – mondta. Majd az érsek felidézte Ferenc pápának az idei esztendőben a betegek világnapjára írt üzenetét, melyben arról beszél, hogy már nem egyszerűen a betegségről gondolkodunk, hanem arca lett a betegségnek. Ez pedig egyfajta törékenységet jelent, amely megkívánja mindannyiunktól azt, hogy tanuljunk, hogy tudjunk olvasni egymás arcáról, és felelősek legyünk azért az arcért, amivel éljük mindennapjainkat. Vegyük észre a társadalmi szolgálatokat, köszönjük meg testvéreink szolgálatát, járjon át bennünket az imádság légköre. Amikor imádkozunk a betegekért, a gyógyítókért, a tudósokért az imádság erejében bízva – ahogy az evangéliumban is elhangzott: „Tegyetek meg mindent, amit mond!”, akkor a csoda megtörténik bennünk. Krisztus, aki isteni hatalommal jön, hogy az embernek örömet teremtsen a szívében, a mi cselekedeteinken, gesztusainkon keresztül tudja ezt a csodát létrehozni, örömet varázsolni életünkben.
Ezért is vagyunk itt most, mind az evangélikus, mind a református, mind a katolikus felekezet részéről – mondta a főpásztor -, hogy imádkozzunk Isten országának ezért a csodájáért, hogy figyeljünk Krisztusra, figyeljünk arra, amit Ő mond, mert hisszük, ezáltal gazdagodik Isten országa.
Ferenc pápa arra is felhívta a figyelmet, hogy fontos megerősítenünk a bizalmon alapuló személyes kapcsolatainkat embertestvéreinkkel. Hiszen a rászorultság, ezt eredményezi, a beteg-orvos kapcsolatában, a családi kapcsolatban, a testvéri közösségben, amikor bizalmon alapuló személyes kapcsolatokat, személyes gesztusokat akarunk tenni. Mégpedig a szeretetnek a konkrét, közvetlen reális, valós cselekedeteit.
Megköszönjük ezt, a mai ünnepen, és Mária szavát követve Krisztusra akarunk figyelni: Tegyétek meg amit mond, és ez az isteni jel bennünk megvalósul. Az a reménység, ami nem pusztán egy jobblétre irányul, hanem a teljességre, a túlpartra, mert Isten akarata az, hogy minden ember üdvözüljön.
Mivel a hívek nem lehettek jelen a szentmisén – ahol hagyományosan kiszolgáltatják a betegek szentségét – a főpásztor elmondta a betegek szentségéhez kapcsolódó imádságot, hogy a betegek, akik bűnbánó lélekkel, Istenhez forduló lélekkel vesznek részt a szent cselekményben, amiben kérjük, különös kegyelmeket az egyház által, így mondjuk hagyományos nyelven a búcsúi kegyelmeket, amelyek különös módon is segíthetnek illetve különös módon is a lélek gyógyulását idézhetik elő.
„Az emberiség megváltásának szent titka által engedjen el nektek a mindenható Isten minden bűntetést, a jelen és a jövő életben. Nyissa meg nektek a mennyország kapuját és az örök élet örömeibe vezessen el titeket. Ámen.”
Wessetzky Szabolcs református kórházlelkész igehirdetésében reményét fejezte ki abban, hogy Jézus Krisztus mindenek fölött van, megmutatva a mi erőtlenségünket, és megmutatva a maga erejét a végtelen gyarló világban. János evangéliumára hivatkozva elmondta, hogy ahogy Jézus Krisztus visszaadta a vaknak látást, úgy visszaadhatja a lelki látást a beteg embernek. Isten jóindulatát nem láthatjuk szemeinkkel, bár szeretnénk ezt kutatni. A hit mély látása ott kezdődik, ahol a földi látás véget ér. Jézus Krisztus messze előbb lát minket, mint ahogy mi látjuk Őt. Minden feltétel nélkül adja a kegyelmét.
Isó Zoltán evangélikus lelkész feltette a kérdést: Hogyan lehetséges, hogy a betegségek közepette, amikor egyre fogy az erőnk, érezzük, hogy fáj, hogy kiszolgáltatottak vagyunk, hogyan veszi el, és hogyan hordozza Jézus a betegségeinket? Az evangélium megmutatja, hogy Jézus szava teremtő hatalom. Csak szól, és amit mond, az megtörténik. Szavával űzi ki a tisztátalan lelkeket és gyógyítja a betegségeket. Még nyelvünkön sincs a szó, de Ő már pontosan tudja, mit fogunk mondani. S nem csak tudja, ismeri érzéseinket, hanem át is érzi azokat. Az élete odaáldozásával elvette, meggyógyította minden betegségünket és minden erőtlenségünket okát. Melyből minden betegség származik. A bűn betegségét. Jézus szava ma is gyógyít. Jézus a mi bűneink betegségét hordozta. S a fájdalmat hordozta, hogy mi elszakíthatatlan kapcsolatban lehessünk Istennel. S így örök életünk legyen Őbenne. Az Úr Krisztus a mi gyógyítónk – zárta gondolatait a lelkész.
A szentmise végén a lelkészek majd a főpásztor is áldását adta a jelenlevőkre és a képernyők előtt ülőkre.
