Munkás Szent József ünnepén, május elsején szombaton délelőtt a pápai Szent József kápolnában dr. Mail József c.apát, főesperes, a pápai nagytemplom plébánosa mutatott be szentmisét Salgó Ferenc kanonok, plébániai kormányzóval és Szabó Zoltán káplánnal. Az ünnepi szentmise keretében megáldotta az új oltárképet, mely a Székesfehérváron élő és alkotó, csetényi születésű Simon M. Veronika grafikus és festőművész alkotása. Az oltárkép a hívek kezdeményezésére és adományából készülhetett el, a műhelyében dolgozó Szent Józsefet ábrázolja, akit a gyermek Jézus tanít.
Apát úr szentbeszédében József álmairól beszélt. Elmondta, hogy az álmok rosszat jelentettek abban az időben, József azonban megfogadta az álmaiban elhangzottakat, s így lett Jézus és Mária őrzője. Az evangélium azért is hallgat Józsefről, s tulajdonképpen Jézusról is 30 éves koráig, mert szorgalmasan dolgoztak addig, mint ácsok.
A szentbeszédét Mail József apát Reményik Sándor: József, az ács, az Istennel beszél című versével zárta:
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, – és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek… ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek…
Ez az ács-műhely… ezek a forgácsok…
Mit tehettem érte?… mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ,. s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt…
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja…
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, – én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.
