A program érseki szentmisével kezdődött, majd Böjte Csaba ferences testvér lelkigyakorlatos előadásával, illetve kulturális bemutatóval, továbbá szociálpszichológiai beszélgetésekkel folytatódott. Emelletta gyermekeknek is szerveztek játszóházat, érdekes foglalkoztatókat.
Mivel az időpont egybeesett a nőnap ünnepével, ez alkalmat adott a bevezetőben Márfi Gyula érseknek, hogy Szent Pál apostollal üzenjen a férfiakon, családapákon keresztül a nőknek, anyáknak is – jókívánságként: „Férfiak! Szeressétek feleségeteket, s ne legyetek kemények irántuk…” (Kol. 3,19.).
Szentbeszédében a főpásztor a nagyböjti időszak célját, jelentőségét elemezve rámutatott: Ilyenkor Urunk kereszthalálára emlékezve bűnbánatot tartunk, s felkészülünk tiszta lélekkel a feltámadás eseményére. A böjt nem puszta ételmegvonást, húsoktól való tartózkodást jelent, a böjt sokkal széleskörűbb. Lemondást jelent azokról a dolgokról például, amelyekben amúgy is gyengén állunk, mint például a cigarettáról, a kávéról, az alkoholról, vagy bármilyen más függőségünkről. S nemcsak a böjtölésre kell gondolnunk ilyenkor, hanem a jó tettek tevékeny végzésére is. Figyelmeztet ez az időszak arra, hogy figyeljünk jobban embertársainkra, vegyük észre ínségeiket, segítsük őket szavakkal, tettekkel, adakozással is. Végezetül Szent Ferencet idézte a főpásztor útmutatóként: Mindent, amihez ragaszkodunk, a halálban elveszítjük, de amit odaadtunk másoknak, az elkísér minket a Jóisten ítélő trónja elé.
A szertartás után Böjte Csaba atya elmélkedésében a Szűzanyáról és a Szent Családról hallhatott az egybegyűltek sokasága, a nap mottója jegyében. Máriától és Józseftől rengeteget tanulhatnánk ma is, mutatott rá a vendég. Főként a feladatok, kihívások vállalásában, abban, ahogy együtt, „összezárt igyekezettel, közös erővel” keresték a megoldást a váratlan és kínzó problémák megoldására, s ugyanakkor végtelen türelemmel, nyugalommal is, Isten gondoskodó szeretetében bízva.
Két evangéliumi részlettel szemléltette ezt Böjte Csaba: Jézus templomi bemutatásának történetével és a tizenkét éves Jézus jeruzsálemi elvesztésének eseményével a húsvéti ünnep után. Emlékeztetett Simeon próféta súlyos üzenetére, amelyet Máriának mondott a templomban a Gyermekre vonatkozóan: „Sokak romlására és föltámadására lesz ő Izraelben jel, amelynek ellenszegülnek – s a te lelkedet is tőr járja át.” A félelmetes jóslat azonban Mária szándékait nem ingatta meg. Az Angyali üdvözletben kimondott „igenje” megerősítést nyert abban az alázatban, ahogy fogadta e szavakat, s aztán hálás szívvel elhelyezte ajándékát (a gerléket) Isten oltárán. Mária vállalta a feladatot, vállalta a megjövendölt szenvedéseket is. Vajon mi hogyan állunk hozzá feladatainkhoz, kihívásainkhoz, vállaljuk-e azokat, vagy könnyen feladjuk a gyermeknevelés sokszor kudarcos mindennapjaiban? És vajon megköszönjük-e Isten ajándékait, férjünket, feleségünket, gyermekeinket az Úrnak? – vetette fel Csaba testvér. Saját „józsefi apaságát” hozta fel példának a küzdelmekre, s felidézte a dévai gyermekotthon kezdeti sok-sok nehézségét, kudarcélményeit is, s azt, hogy az Úr Jézus miként adott útmutatást számára az evangéliumok segítségével.
Az emberek sajnos legtöbbször elfeledkeznek a köszönetről, és inkább vádló módon állnak Isten elé, mondta: „Miért ad elénk kihívásokat és miért nem segít bennünket?” Mintha bizony a feladatok Isten szeretetlenségéből fakadnának életünkben…! Isten végtelen szeretetében kételkedni nincs jogunk, hiszen éppen hogy annak jelei a kihívások. Tetteink, cselekedeteink ugyanis visszahatnak ránk, nevelnek, formálnak, jobbá alakíthatnak minket, közelebb visznek az üdvösséghez.
A családon belüli viták, széthúzások kezelésének kérdését Máriának és Józsefnek a Jézus jeruzsálemi elvesztésekor tanúsított példájával illusztrálta az atya. Nem azt keresték, ki a hibás abban, hogy Jézus eltűnt, hanem együtt indultak a keresésére. Legtöbbször – mutatott rá – a szülők teszik tönkre a gyermekeiket, mert nem tudnak összezárni, együtt, közös erőfeszítéssel segíteni a gyermeket. A veszekedések, a széthúzás a kapcsolatok halálához vezethet. Tudatosítanunk kell, hogy egyedül a közös küzdelem és összefogás révén tudunk megküzdeni a mindig leselkedő gonosszal.
Az előadás után a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyergyószentmiklósi házának fiataljai mutatkoztak be: egy felcsíki téltemetési népszokást adtak elő, s Havas István A négy szobor című megrázó erejű versét tolmácsolták a szétszakított magyar hazáról.
Délután fakultatív programokban az egybegyűltek a kapcsolati krízisről, a szegénységről, idősek, elváltak, rendezetlen házasságban élők problémáiról beszélgethettek orvos, családterapeuta, pszichológus vezetésével, a kisgyermekeket pedig ez idő alatt játszóház és különböző kézműves-foglalkozások várták.
Toldi Éva
Fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Gelencsér Károly
[simpleviewer gallery_id=”486″]