Január 6-án, vasárnap Vízkereszt ünnepén a Szent Mihály Bazilikában Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek celebrált víz- és sószenteléssel egybekötött ünnepi szentmisét.
Vízkereszt, a római katolikus naptár szerint Epiphania Domini, az Úr megjelenésének napja. A IV. századtól Jézus születésének ünnepe, a karácsony, különálló ünneppé vált, így a Vízkereszt azóta a következő három jelentést tartalmazza: a napkeleti bölcsek eljövetele, Jézus megkeresztelkedése, és csodatétele a kánai menyegzőn.
Vízkeresztkor nyilvánították ki Jézus születését a pogány népnek. Ennek jelképe: a három napkeleti bölcs – Gáspár, Menyhért és Boldizsár – a betlehemi csillagot követve megjelent Jézus jászolánál, s uralkodónak kijáró tisztelettel hódolt a Kisded és édesanyja, Mária előtt.
A templomokban vizet szentelnek, innen a magyar vízkereszt elnevezés. Az ünnephez tartozik még a házszentelés. Ekkor a helybéli plébános meglátogatja híveit, megáldja a házat és annak népét, majd az ajtók szemöldökfájára krétával felírja a G-M-B betűket és az évszámot.
A továbbikban a Főpásztor ünnepi homíliájából idézünk:
“Jézus dicsősége megnyilatkozott a pásztoroknak, amikor világosság és angyali jelenés adta hírül, hogy megszületett a Megváltó, a bölcseket a csillag vezette az Úr jászolához. Keresztelő Szent János látta, ahogy galamb képében a Szentlélek leszáll az Úr Jézusra. Ekkor hangzott el az is: Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik. (Mt 3, 17)
A tanítványok látták a csodát Kánában, a kenyérszaporítást, a csodálatos halfogást, a betegek gyógyítását, a halottak feltámasztását. Jézus feltámadása után megjelent Mária Magdolnának, az asszonyoknak, Péternek, Jakabnak, a 10 apostolnak, majd Tamásnak, egyszerre több mint 500 testvérnek. Sok csodát tett a nép szeme láttára ennek ellenére még abban a korban sem hitt benne mindenki, ahogyan ma sem. Nem ismerték fel Krisztusban az Isten küldöttét.
Vajon nekünk mai embereknek milyen bizonyítékaink vannak arra, hogy Jézus valóban az Isten fia?
Jézusnak nem volt könnyű dolga abban a korban sem elmondani, hogy ő kicsoda. Nem mondhatta egyszerűen, hogy ő a Messiás, a Fölkent, mert a zsidó nép várakozásában a messiás kép eltorzult. Ők királyt vártak, egy győztes királyt. Közben teljesen megfeledkeztek a szenvedő szolgáról, akit Izajás megjövendölt. Azt, hogy ő az Isten fia sem mondhatta ki, mert ez szemben állt a zsidók egy isten hitével. Akkoriban az embereknek még fogalmuk sem volt a Szentháromságról, egy ilyen kijelentésen mindenki megbotránkozott volna.
Jézus nem volt könnyű helyzetben, rossz időben rossz helyen született. A galileai Názáretből származott, az ottani zsidókat megvetették a júdeai zsidók.
Azt, hogy az egész Római Birodalomban imádott Isten lett azt nem lehet mással magyarázni csak hogy feltámadt a halálból.
Az apostoloknak az kellett volna mondaniuk Jézus halála után, hogy Jézus míg élt önmagát sem tudta megvédeni, egyetlen népet sem tudott megtéríteni, most hogy meghalt nekik mi esélyük lenne arra, hogy az egész világot az ő hívévé tegyék?!
Az apostolok azonban mégis elindultak és rengeteg embert Jézus hívévé tettek. Ez csak azzal magyarázható, hogy ők valóban találkoztak a feltámadt Üdvözítővel.
Mi egészen nyugodtak lehetünk benne, hogy a hitünk az nem vak hit. Igaz, hogy 2000 év elválaszt minket Jézustól, de ez nemcsak nehézséget jelent a hit számra, hanem bizonyíték is arra, hogy még mindig sokan hisznek benne.
Az Úr Jézus a mi számunkra is ad annyi bizonyítékot ami megkönnyíti számunkra, hogy higgyünk benne. Ahhoz azonban, hogy valóban elfogadjuk őt el kell fogadnunk a Szentlélek kegyelmét.”
