A Veszprémi Főegyházmegye Családpasztorációjának szervezésében 2022. június 11-én Bakonybélbe zarándokoltak a családok Dr. Fodor János családreferens atya vezetésével. Mivel tavaly a Szent József év kapcsán a férfiak indultak útnak, és a nők biztosították ennek hátterét, többek között az ebéd elkészítésével, most ez a helyzet megfordult. Az édesanyák lányaikkal Dr. Szalay Tímeának, a Főegyházmegye teremtésvédelemmel foglalkozó pasztorális munkatársának vezetésével zarándoklatra indultak a Hubertlaki-tóhoz, mely népies elnevezését a hasonlatosság miatt az erdélyi Gyilkos-tóról kapta. Helyén egykor egy égeres állt, amiről napjainkban is tanúskodnak a víztükörből kiálló „legyalult” facsonkok. A zarándokok az út során egy-egy elmélkedésre is megálltak, ahol a teremtettség és a teremtett világ kapcsolata volt a középpontban.
A férfiak Tiszttartó Dávid diakónussal a Szentkúthoz indultak, imádkoztak, elmélkedtek és a fiaikkal játszottak.
Mind a férfiak, mind a nők közösségben megélt testi-lelki élményeiről tanúskodnak az alábbi személyes visszajelzések:
„Mondhatni „Ádámkodtunk” Éváink nélkül. Aki úgy gondolja, hogy a férfiak csak a fociról, autókról és a technikáról tudnak beszélgetni, annak csalódást okoztunk ezen a napon. Dávid egy bibliai igére fűzte fel gondolatait, Szent József és Szűz Mária kapcsolatából kiindulva. A kellemesnek mondható rövid útvonalon, amely a bakonybéli Monostortól a Szentkútig (Borostyán kútig) tartott, több helyen is megálltunk elmélkedni, megosztani gondolatainkat egymással. A többiek megosztásaiban, élethelyzeteiben tapasztaltuk meg, mi hogyan élhetjük meg Szent József példáját a családjainkban. Eközben fiaink hol mini lovagi tornát rendeztek maguknak, hol a természet csendjét frissítették fel saját hangerejükkel. Mindezt persze kellő mennyiségű szaladgálás közepette. Zárásképp egy olyan csapatépítő játékkal készült Dávid, ahol teljes mértékben egymásra voltunk utalva, és csak közös munkával lehetett a megoldásara rálelni.”
„Mi, az édesanyák és lányaik csapatában Szalay Timea gyakorlati és lelki vezetésével vettük nyakunkba a Bakony esőáztatta útvonalát a Gyilkos-tóig, ahol is a megállókat rövid csendszakaszok, majd beszélgetős alkalmak követtek. Töltekezésünk alapjául a Szentírás teremtéstörténete állt, mindig más-más szempontra fektetve a hangsúlyt. A teljesség igénye nélkül álljon itt csak egy gondolat kiemelve: a víz szerepe, jelentősége életünkben. A közhelyeket ügyesen elkerülve vezetőnk arról is beszélt nekünk, hogy a víz annyira különleges, hogy olyan kémiai anyagokat is össze tud kötni egymással, melyek nélkül ezt nem tudnák megtenni, mintegy hidat képezve közöttük. Gondoljunk csak arra, hogy amikor ismerkedünk, beszélgetünk, legtöbbször valamilyen itallal kínáljuk egymást. De a víz, és annak áramlása szimbolikusan az érzelmeinket is kifejezi. Ezek után elég volt csak rápillantani a megáradt patak sáros vízére. Ilyen néha a mi életünk is: néha elapad, máskor megárad, esetleg beszennyeződik, de az áramlással tisztulás érkezik. Külső-belső, hosszabb-rövidebb zarándokútjaink ebben is segítenek bennünket.”
A túra végeztével a családok közösen ebédeltek, majd Anzelm testvér vezetésével megtekintették a bakonybéli monostort. Végül egy közös ima után indultak haza, építeni, megvalósítani saját Édenkertjüket.
Családpasztoráció
