A Nyolc Boldogság Közösség idén is megszervezi Betánia Napok lelkigyakorlatát Veszprémben július 29. és 31. között.
Jelentkezni július 19-ig az alábbi honlapon lehet: https://www.nyolcboldogsag.com/
A közösség a Veszprémi Főegyházmegye Őseink hite a jövő reménye mottójához is kapcsolódva Változásban címmel hirdeti meg lelkigyakorlatát. Az idei témáról a két főelőadót, Csaba Veronika Mária CB nővért és Bajnóczi Sára CB nővért kérdeztük.
Csaba Veronika Mária CB nővér
Változásban: mit jelent számodra a hétvége mottója?
Veronika Mária nővér: Engem ez megmozgat, az emberségemet irányba állítja, hiszen ember voltunk lényegéhez tartozik a változás. Isten úgy teremtett minket, hogy folyamatosan úton legyünk, visszataláljunk az irányunkhoz, az Ő követéséhez, a megtéréshez; megtaláljuk azt az irányt, ahol az élet nyílik, ahová hívásunk van, ahol igazán önmagunk vagyunk. Személyesen engem az utóbbi években megdolgozott a változókorral járó krízis: megtalálni ebben a haladást, az elfogadást, a termékenységet, az értelmet, az örömöt. Egy másik nagy változás, hogy kilenc év budapesti városmisszió után (valóságos szerelmese vagyok Budapestnek!) elköltözöm a homokkomáromi házunkba, ami egy kis zsákfalu Nagykanizsa mellett, klasszikus kolostori élettel. Fél éve ezt még el sem tudtam képzelni, de Istennel bejártam egy belső utat. Érzem, hogy Ő hív. Most már örömmel készülök rá.
A „Változásban” témakörön belül milyen témával érkezel Betánia Napokra? Mire számíthatnak a résztvevők?
Veronika Mária nővér: Isten nem „kész” termékként, hanem „úton levő”, dinamikus embernek teremtett minket, hogy – az egyházatyák egyik kedvenc témáját idézve – eljussunk a képmástól a hasonlatosságig. Vagyis változásra lettünk teremtve! Csakhogy egyszerre vágyunk a változásra és félünk is tőle, sőt, mindent megteszünk, hogy ne változzunk. Ennek az útnak a spirituális és pszichológiai vetületéről szeretnék majd beszélni, természetesen Jézusból kiindulva: Ő hogyan volt ember, milyen változásokon ment át és minket mire hív?
Változni vagy változtatni? Hol fedezhetjük fel a különbséget a kettőben, ha az Atya akaratának, Jézus útjának és a Lélek hangjának követéséről van szó?
Sára nővér: Változni és változtatni. Szívesen helyezem egymás mellé ezt a két igét, mert számomra egymással összekapcsolódó belső megmozdulásokat fejeznek ki.
A változás többféleképpen érkezhet meg hozzánk. Felismerhetem egy helyzetben a változás szükségét azzal, hogy bennem például új hangsúlyok jelennek meg, ezért a helyzetre reflektálva, azt megfelelő személyekkel átbeszélve és Istennel újra meg újra átimádkozva lassan megszülethet bennem az adott helyzetnek és magamnak valami újfajta megértése. Ebben az esetben az új felismerés mozdít és visz egy konkrét megoldás, változtatás felé. Az időfaktor lehet hosszabb vagy rövidebb. Nem mindig a gyors válasz adhatja a hosszútávú megoldást. Jó engedni érlelődni magunkban a változtatás mikéntjét. Ehhez nekünk, keresztényeknek Isten ingyenes ajándéka a Szentháromság szemlélésének lehetősége. Az imában, az Istennel megélt kapcsolatban egyszer csak megfogalmazhatóvá válhat a hogyan, de ezt akkor ismerhetjük föl, ha megadjuk Istennek a vele való találkozás lehetőségeit.
Van úgy, hogy anélkül érkezik meg hozzánk egy változás, hogy azt mi magunk szerettük volna. Ez lehet például egy tárgyi vagy kapcsolati veszteség, amit nem akartuk, mégis, akár gyökeresen felforgathatja az életünket. Ebben az esetben a körülöttem megváltozott helyzet indítja el bennem a változást. Amikor nem tudom befolyásolni a dolgok alakulását, egy belső térre van szükségem, ahol egy új viszonyulást találok magamban a megváltozott helyzethez. Ezt a „legbelső szobát” sem tudjuk keresztényként kiemelni a Szentháromság szeretetközösségéből. Persze van olyan, hogy elkalandozunk és elfelejtjük az isteni személyek adta biztonságos terünket magunkban, ez nem baj, csak jó, ha ezt észrevesszük és tudjuk, hogy van hová visszalépjünk.
Lehet-e könnyebbé tenni a változás folyamatát? Vannak-e módszerek, kapaszkodók ennek segítésére?
Veronika Mária nővér: Igen, a változást lehet segíteni, sőt kell is hozzá segítséget kérnünk. A gyermekkor változásaiban elsősorban a szülők, a családtagok, a pedagógusok tudnak segíteni, ami nagyon komoly feladat. Felnőtt változásainkhoz is természetesen ott van még a család, de nagyobb szerepet kapnak a barátok, a segítő csoportok és a különböző segítők: lelki kísérő, lelki gondozó, terapeuta, szupervizor, coach… Ekkor már a mi felelősségünk, hogy kinek a segítségét kérjük és milyen spirituális és emberi eszközökkel élünk. A Betánia Napokon is lesz sok közösségi és egyéni ima, előadások és műhelyek, amik segíthetnek a változásban: bibliodráma, biblikus műhely, fókuszcsoport és természetesen a személyes beszélgetések. Hiszem, hogy a legnagyobb változást bennünk Isten szeretetének megtapasztalása tudja létrehozni, elsősorban ehhez szeretnénk lehetőséget adni.
Bajnóczi Sára CB nővér
Hol van a ráhagyatkozás helye a változásban? Lehet-e ezáltal könnyebb? Illetve: hol nehezítjük meg a magunk és Isten dolgát?
Sára nővér: Isten hűséges és türelmes hozzánk, megengedi, hogy nélküle próbálkozzunk válaszokat találni életünk kisebb-nagyobb kérdéseire. Ha közelebb engedjük magunkhoz a feltett kérdést, akkor rájövünk, hogy ezek talán nem is szétválasztható belső megmozdulások: mikor vagyok Istennel és mikor nélküle egy döntéshelyzetben? Isten hív és biztat bennünket: maradjatok meg az én szeretetemben. Tanuljuk Isten szerető tekintetén keresztül látni magunkat és a másik embert. Ez a tanulás időigényes. Időre van szüksége a gyermeknek, hogy megtanuljon járni, beszélni és megérteni a szüleit. Időre van szüksége egy növénynek, hogy rügyet fakasszon, virágot és abból termést adjon. Az idő múlása egyedül Istenben termékeny, így – még ha az elmúlás felé halad is –, egyre inkább kiteljesedik. Mi emberek ezzel ellentétben szeretjük a gyors megoldásokat. Ha fáj a fejem, örülök annak, ha gyorsan hat a gyógyszer. A ráhagyatkozás egy változási folyamatban emberi oldalról kockázatot sugall és csak nehezen megragadható eredményt ígér. Isten hogyan teszi könnyebbé a változással járó bizonytalanságokat? Elsősorban úgy, hogy medret ad a hullámzásnak. Ha sok az először megválaszolhatatlan kérdés, Isten akkor is tart bennünket, mint folyót a part, amely egyszer biztosan eljut a végtelen óceánba, rendeltetésének helyére.
A téma kapcsolódik az egyházmegyei mottóhoz is: Őseink hite, a jövő reménye. Mire indít ez a gondolat most? Miben tudsz jelenleg kapcsolódni hozzá?
Sára nővér: Isten egyházat adott nekünk, hogy találkozzunk vele a szentségek, az egymással megélt közösségek és a szolgálat által. Egyházunk egyszerre él hagyományaiban, képviseli a folytonosságot az első Pünkösd óta, és egyszerre nyitogatja mindig nagyobbra kapuit a kíváncsiskodó világ számára. Erről tanúskodnak a zsinatok és a szinodális út, ahol laikusok, papok és szerzetesek keresik az egymáshoz és a világhoz kapcsolódás, valamint a megújulás különböző módjait. A párbeszéd egymás megértésének szándéka nélkül nem lehetséges. Isten ránk bízta végtelen önmagát, hogy megosszuk minden emberrel, de hogy ki miként tudja őt befogadni, ahhoz meg kell ismernünk a helyet, az embert, akihez szeretnénk eljuttatni az örömhírt. A Szentlélek kreatívvá tesz bennünket és segít, hogy ne csak adni akarjunk, de befogadni is, és ezáltal kölcsönösségben éljük meg istenkeresésünk útjait. A jövőt fürkészve ott erős a reményem, ahol Lélekre való nyitottságot és fáradhatatlan odaszántságot tapasztalok közösségeinkben.
A Betánia Napok lelkigyakorlatot 2022. július 29. és 31. között szervezik meg Veszprémben, az Érseki Főiskolán. Jelentkezni július 19-ig az alábbi honlapon lehet: https://www.nyolcboldogsag.com/
Facebook-esemény: https://www.facebook.com/events/713988026463708/
Korábbi beszámoló a honlapon: https://archiv.veszpremiersekseg.hu/lelkigyakorlat-a-nyolc-boldogsag-kozosseggel/
