– Az életünk eseményeit szeretnénk összefüggésben látni, szeretnénk a történések mögött a mozgatóerőket megismerni és ezt a nagy összefüggést valamilyen módon megtalálni – mondta Takáts István. Az előadás nem adott konkrét választ, az üzenete az volt, hogy mindenkinek személyesen kell megtalálnia azt.
– Vajon a személytelen sors az, amely néha felemeli, néha eldobja az embert, személyesen szerető Isten gondviselése vezeti őt, vagy egyszerűen az élet része, hogy érkeznek örömök és nehézségek, nem is kell ezek mögé látni – fejtegette a kérdést az előadó.
Az atya kiemelte, nem csupán személyes döntés, hanem az emberiség ősi problémája, hogy mi az, ami az események mozgatója. Az előadás során kitért a különböző kultúrák válaszaira a görögöktől a kereszténységen át a felvilágosodásig. A kereszténység a gondviselés hitével adja meg a személyes reményt, amely történelem fölötti távlatot ad az életünknek. A felvilágosodás a tapasztalati megismerést helyezi középpontba, a vallás, filozófia tágassága leszűköl az itt és most-ra. A jelenben az itt és most Európa hanyatlását, kultúrák, civilizációk összecsapását üzeni, kimerülőben vannak a Föld anyagi tartalékai. A mai történelemszemléletet ezért jellemzi a félelem. Kiutat jelenthet, ha az ember újból végigtekinti ezeket a nagy nézőpontokat.
Az atya Szent Ágostont ajánlotta a hallgatóságnak, aki átélte a kultúra válságát, a Nyugatrómai Birodalom hanyatlását. Ekkor a pogányoknak, a keresztényeknek is megvolt a válasza a miértekre. Szent Ágoston azonban azt állította, hogy nem Róma örök, hanem a kereszténység, a keresztényeknek fel kell készülniük a Róma utáni időkre, mert küldetésük van az új világ számára is. Ehhez a látásmódra szükséges az a nézőpont, amely nem az itt és most-ba merevedik bele, hanem szélesebb távlatokat ölel fel.
Forrás: Kutasi Zsófia
