Az utolsó vacsora szentmiséjét mutatta be Márfi Gyula érsek nagycsütörtök este a Szent Mihály Bazilikában.
A glória alatt megszólaltak a harangok, de azután elnémultak a nagyszombati vigília glóriájáig, s helyüket a fakereplők foglalták el.
Szentbeszédében a főpásztor a kenyér és a bor színe alatt közöttünk élő Jézusról beszélt. Amikor Jézus látható emberi formában elköszön tanítványaitól, nem valamit hagyott itt, hanem Önmagát, a kenyér és a bor színe alatt – hangsúlyozta az érsek. A templom is azzal válik Isten házává, hogy a Szentségi Jézus jelen van benne. Senki sem lehet olyan nagy, hatalmas és gazdag, hogy a templomba belépve, átélve a mindenható Isten közelségét, ne érezné kicsinynek magát. Senki sem lehet annyira kicsiny és szegény, hogy a templomba belépve át ne élné istengyermeki méltóságát. A templom a szent testvériség háza, amely az embert az emberhez és az embert az Istenhez köti és mindez az itt jelenlévő Jézusnak köszönhető. Jézus azért jött a Földre, hogy a próféta szerint Emmánuel legyen, melynek jelentése velünk az Isten. Isten velünk van, akárhogy alakul az életünk számunkra fenn van tartva a mennyei Jeruzsálem, ahol Jézus vár minket – zárta szentbeszédét a főpásztor.
A szentbeszéd után a főpásztor elvégezte a lábmosás szertartását. A szentmise végeztével az Oltáriszentséget ünnepélyesen a mellékoltárhoz vitték, ezután következett az oltárfosztás, amikor eltávolítottak az oltárról minden díszt, Jézus elfogatására és szenvedéseire emlékeztetve. Este 9 óráig tartott a virrasztás.