Veszprém és Remete kapcsolatát Árpád-házi Szent Margit fűzi össze, méghozzá azzal, hogy Veszprémben egy templomot, Csutakfalván pedig egy kápolnát szenteltek az ő tiszteletére. Ez a közös pont volt a kiindulója a több, mint 10 éve tartó „testvérkapcsolatnak.” Az egyházi kórus második alkalommal látogatott el Veszprémbe a fenti kapcsolat jegyében 2015. október 9-12-e között. A kirándulás során sok híres és jelentős értékekkel bíró helyszínt látogattunk meg és nem csak szemléltük azokat, történetüket is megismertük. Az alábbi beszámoló segítségével, reméljük sikerül egy olyan szép képet kialakítani Veszprémről, mint amilyennek mi láttuk.
Vendéglátóink a veszprémi Árpád-házi Szent Margit templomban (XX. századi neobarokk) fogadtak minket október 9-én, péntek este. A szombat reggelt egy „énekes” szentmisével kezdtük a herendi Szent Euszták Templomban, melynek különlegessége az 1965-ben készült – a világ egyetlen, felbecsülhetetlen értékű – porcelánablaka, amely Szent Erzsébetet, a szegények gyámolítóját ábrázolja. Ha Herend, akkor a világhírű herendi porcelán. Így, mi is betértünk a Herendi Porcelánmanufaktúra egyik műhelyébe, ahol a porcelán készítés folyamatának lehettünk tanúi. A gyárat Stingl Vince alapította 1826-ban, de virágkorát Fischer Mór vezetése alatt élte 1839-től. A herendi porcelán már abban az időben is nemzetközi sikerre tett szert. Több világhírű kiállításon ékeskedett, valamint több királyi család (pl. Viktória királynő, Sissi) asztalán díszelegtek az ebédlőkészletek, állatfigurák, vázák. A múzeumlátogatás részét képezte egy kávézás igazi herendi porceláncsészékben. Így volt szerencsénk nekünk is kávét kortyolni Viktória-mintás csészékből, amely egyik leghíresebb és legdrágább mintája a manufaktúrának. Ezután a magyarpolányi manufaktúrához vezetett utunk. A templom, akár a mi Szent Lénárd templomunk is, 1771-ben épült. A falu nevezetessége az 1780-ban épült kálvária. 153 lépcsőn haladva öt stációban életnagyságú szobrok elevenítették meg a fájdalmas olvasó öt titkát. A Kálvária-dombon áll a Fájdalmas Szűzanyának szentelt kápolna. A dombtetőről nyíló panorámában elénk tárult a falu, a környező vidék és a bakonyi táj. A kórus úticéljának egyik fő mozzanata egy már évek óta Remetére látogató pár esküvőjén való éneklés volt. Ahogy a herendi misén, itt is énekeltünk Erdélyi sajátos egyházi énekeket.
A vasárnap reggeli szentmisén a helyi plébános, Szerenka Miklós érseki helynök, plébános üdvözölte ismételten az „erdélyi zarándok csoportot”. A rossz idő ellenére belevágtunk Veszprém város felfedezésébe. A Szentháromság-térre érve a Szaléziánumba tértünk be először. Szalézi Szent Ferencről (az írók és újságírók védőszentjéről) kapta nevét a 18. századi barokk stílusú ház. Padányi Bíró Márton Veszprém egykori püspöke építette majd lakott a házban. (A mecénás püspökről tudni kell, hogy egyházi kormányzása tizennyolc éve alatt 88 új templomot építtetett, 109-et felújíttatott, 43-ból kiűzte a protestánsokat, 48 új plébániát szervezett). A barokk falfestmények, műtárgyak segítségével betekinthettünk az egykori lakók mindennapjaiba.
A veszprémi vár másik jelentős épülete, a Szaléziánummal szemben levő Érseki Palota. A magyar barokk építészet egyik kimagasló remekműve 1765 és 1776 között épült Koller Ignác püspök megrendelésére. Napjainkban is a mindenkori veszprémi püspök lakóhelye, de egyes részei látogathatóak. A palotát végigjárva láthattuk a tehetős püspökök fényűző lakóhelyét, korabeli bútorait és a számtalan értékes ajándékot, amit a püspökök kaptak az évek során a magyar királyoktól, királynéktől és egyéb fontos személyektől.
A vár északi oldalán elhelyezkedő Szent Mihály Székesegyház várt minket. Padjaiban ülve kíváncsian hallgattuk évezredes történetét. Magyarország legrégebbi székesegyházaként tartják számon, melyet Gizella királyné építtetett. Ez nagy szerepet játszik abban, hogy Veszprém a királynék városa lett. Továbbá a veszprémi székesegyház királynék koronázó temploma volt, benne állott a királyné avató trónszék. A veszprémi székesegyház volt a magyar királynék temetkező helye is (mintahogy Székesfehérvár a királyoké). Az 1380-as tűzvész után újjáépített templomból már csak az altemplom maradt meg, a többi része a tatárjárás áldozatává vált. Az 1900-as évek elején nyerte el mai formáját neoromán stílusban. Vasárnap este egy közös vacsora keretében vettünk búcsút a Veszprém és környékéről érkezett vendéglátóinktól. Akik először jártunk megértettük, hogy miért is látogatják a remeteiek évről-évre Veszprémet. A lenyűgöző táj, az évezredes történelme mellett a helyi és környékbeli melegszívű emberek ránk, mint testvéreikre, barátaikra tekintenek. Ennyi vonzerővel bír Veszprém, érdemes meglátogatni!
A kirándulás sikeréhez hozzájárult Brassai József és felesége, Brassai Márta, kellőképpen előkészítve és megszervezve a kirándulást, köszönjük szépen tevékenységüket!
Végezetül, köszönetünket fejezzük ki a Helyi Önkormányzatnak anyagi támogatásukért, akik évről-évre hozzájárulnak az egyházi kórus kirándulásainak sikeres megszervezéséhez.
Pál Kinga
kórustag