Virágvasárnappal megkezdődött a húsvétot megelőző negyvennapos böjt utolsó hete, a nagyhét.
A virágvasárnapnak kettős jelentése van: emlékezés Jézus jeruzsálemi bevonulására és azt követő kínszenvedésére, kereszthalálára, majd dicsőséges feltámadására. Az egyházi liturgiában már az első századoktól fogva gyökeret vertek a jeruzsálemi bevonulást felelevenítő szertartások. 400-ban ünnepi menetben vonultak a hívek pálmaágakat lengetve az Olajfák-hegyéről a városba. Nem sokkal később Konstantinápolyban, majd a XI-XII. században Rómában is szokásba jöttek a virágvasárnapi szertartások. A hívek által magukkal hozott pálmaágak megáldásának szokása bizonyíthatóan a VIII. század közepére nyúlik vissza. Az ókori világban a pálma az élet, a reménység, a győzelem jelképe volt, és a vértanúkkal hozták összefüggésbe. Az olajágak a békét jelképezték. Azokban az országokban – mint hazánkban is -, ahol ritka a pálma, helyette barkát szentelnek meg a papok virágvasárnap.
Veszprémben barkaszenteléssel kezdődött a szertartás Virágvasárnap a Szentháromság téren, majd szentmisét celebrált Márfi Gyula érsek Urunk jeruzsálemi bevonulásának emlékére, melyen elénekelték a Passiót.
[simpleviewer gallery_id=”517″]