Halimbán a templomot 1341-ben emelték Szt. Kozma és Damján tiszteletére. A település a 16. század közepén elpusztult, majd, amikor 1733-ban a falu újra benépesült, a templomot is újjáépítették Mária mennybemenetele tiszteletére Ribényi Andrásné, Felsőbüki Nagy Erzsébet költségén. A templomhoz 1747-ben harangokat is felszereltek, melyek közül az egyiket Padányi Biró Márton püspök szentelte fel Sümegen 1746-ban.
1898-ban a 18. századi templomot, rossz állapota miatt, lebontották, és a veszprémi püspökség új templomot épített a helyére.
A Veszprémi Hírlap 1901-es számában olvasható beszámoló szerint Pados Lajos esperes-plébános áldotta meg az újonnan épített templomot Nagy-Boldogasszony ünnepén. Az eseményt követően a helyi plébános házában díszes társaság ünnepelte a püspök bőkezűségét, ami lehetővé tette a halimbaiaknak, hogy „díszes új templomukból küldhessék imáikat az egek Urához”. (Forrás: Ila Kovacsics I.197. – Koppány 1967, 130. – Schem. 1975, 118-119., ill. Veszprémi Hírlap 1901/III. IX-34. szám)